Fuss, Reacher, fuss, avagy a kirohanásos kritika

Hirdetés

Tom Cruise fáradhatatlan. 54 évesen is legalább olyan jó formában van, mint 20 évvel ezelőtt, mikor is a legelső Mission:Impossible kalandot forgatta Brian De Palma dirigálása alatt.

Hirdetés

Jack Reacher visszatér, s máris egy verekedés színhelyére érkeznek ki a helyi kisváros sheriffje és helyettese. Sajnos a bunyóról lekésett Edward Zwick direktor (Az 54. hadtest, Az utolsó szamuráj, Véres gyémánt) és stábja, az étkezdében csak a – véres fejjel és ököllel – üldögélő magányos “hajléktalant” találják. Ilyen idilli képpel kezdődik a film, hogy aztán már-már love story-vá alakuljon át: Reacher és az őt kisegítő katonai rendészet feje, egy bizonyos Turner őrnagy (Cobie Smulders – Így jártam anyátokkal, Bosszúállók 1-2) kellemes telefonos flörtbe keverednek egymással (mint anno a RED c. filmben Bruce Willis és Mary-Louise Parker), de ahelyett, hogy szépen találkoznának, kiderül, időközben az őrnagyot kémkedés vádjával letartóztatták. Mivel Reacher nagyon szeretné végre megismerni a nőt és a körülményeket, természetesen belebonyolódik az ügybe, hogy a végén mind ő, mind Turner eszeveszett rohanásba kezdjenek, nyomukban a katonasággal. S hogy hogyan kapcsolódik a sztoriba egy 15 éves forma vadóc lányka? Csupán azt sugallják mind Reachernek, mind a nézőknek, ő lehet a soha nem látott főhős lánya, így törvényszerű, hogy a gonoszok rá is fenik a fogukat. Így válik az egész film egy nagy macska-egér játékká. Ami egy nagy logikai bukfenc, az a lány: egyik pillanatban a legrátermettebb kiscsaj a világon, messziről kiszagolja, hogy követik, sikerül elbújnia az őt megölni készülők elől, de a “szülői” szigorra olyan felelőtlen viselkedéssel válaszol, mint egy mobiltelefonon való kommunikálás, amivel simán elárulja a helyzetüket, de mikor a hármas kifogy a lehetőségekből és a pénzből, egyszerre ő az, aki egy lopott hitelkártyával a “nap hősévé” válik, majd egy későbbi jelenetben, mikor természetesen Reacher és az őrnagy kénytelenek magukra hagyni szegény, fáradt kislányt, hogy kiderítsék a kulcsfontosságú nyomot, ő egyszerűen csak rendel valamit a motelszobába, természetesen bankkártyával… szóval nem tudtam, hányadán is állok ezzel a filmmel ezek miatt a bakik miatt. A film azt próbálta megetetni velem, hogy milyen intelligens megoldások és csavarok segítségével építkezik, miközben olyan sablonos cselekményeket produkál, mint a fentebb leírt “nyugodtan hagyjuk magára a kölyköt a motelszobában, biztos nem lesz semmi baja, mert tudja, hogy nem használhatja azt a rohadt hitelkártyát” – nevetséges, főleg egy olyan rendezőtől, mint Edward Zwick, aki annyira jó mozikat készített már, hogy ez nem vall rá.

A film fele egy nagy rohanás, bevallom, az első rész után nem gondoltam volna, hogy Reacher, az exkatona, akiről mindenki legendaként beszél, egy gyáva nyúllá vedlik át, aki mást sem tesz, mint rohan, rohan, rohan, és semmi épkézláb ötlete sincs, mihez kezdjenek. A megoldást folyton az okos-butus kislánynak köszönhetik. Ezért érthetetlen nekem ez a dolog. Mintha két író írta volna a forgatókönyvet, de más-más időben, nem összedolgozva, vagy két teljesen különböző személy alakította volna a kislányt: egy okos eminens és egy lökött utcagyerek.

Talán túl sok a személyeskedés, de mint tudjuk, a kritikát emberek írják, akik érző lények, és mindenkire más hatással van egy alkotás, lett légyen az film, színház, zene, könyv.

Az első rész fenomenális ötleteihez és megvalósításaihoz képest a “Nincs visszaút” nem más, mint halovány árnyék csupán, megcsúfolása a Jack Reacher névnek (talán brandről még nem beszélhetek). A stúdiót már amúgy is támadják, mivel a képregényben ismert magas főhőst egy 170-es sztár formál meg, immáron másodjára.

Hiába Tom Cruise és Edward Zwick, kiknek neve garancia a minőségi produkcióra, ez a film bizony mellément, és nem feltétlenül eme két személy miatt, de hogy nagy szerepük van benne, az tény.

Jack Reacher: Never Go Back – Jack Reacher: Nincs visszaút
Hazai mozibemutató: 2016. október 20.

Főszereplők: Tom Cruise, Cobie Smulders, Holt McCallany, Robert Knepper, Aldis Hodge, Danika Yarosh

Rendezte: Edward Zwick

Írta: Bártfai Balázs, 2016.10.23.

Mondd el a véleményed

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár