G.I. Joe - Zúzás mesterfokon

Hirdetés

Tegnap volt szerencsém 3D-ben megtekinteni a Cobrák és G.I. Joe-k örök harcának második felvonását, melyről egy valamit tudok teljes bizonyossággal elmondani: tömény zúzás az egész film az elejétől a végéig.

Hirdetés

A történet szerint a Joe-kat majdnem mind egy szálig kiiktatják (értsd: lemészárolják), csupán egy fél tucat katona marad (beleértve az ősJoe-t, Joe Coltont, akit Bruce Willis személyesít meg bevett profizmussal), hogy bosszút álljon a gazságért. Az Egyesült Államok elnöke (hogy valójában ki is az elnök, azt az első részből tudhatjuk, de azok miatt, akik még nem látták, nem árulom el) közben őrületes tervet készít elő, melyben segítségére van maga a Cobra parancsnok is. A tét a világuralom, avagy a világ pusztulása. A Joe-k a bosszún kívül már azon is fáradozhatnak, hogy megmentsék több milliárd embertársuk életét. A helyszín ismét szinte az egész világ, Pakisztántól, Japánon át az Egyesült Államokig elég sok helyet bejárunk, csakhogy a fenegyerekekkel az ellenség és az összeesküvés nyomára bukkanjunk.

Nagy színészi alakításokról nem tudok szót ejteni, inkább a technika az, ami elviszi a hátán a filmet. Az első részben kulcs-szerepet kapó nanotechnológia itt már kissé háttérbe szorul, viszont kapunk egy új, Zeus névre keresztelt csodafegyvert. A jó és a rossz nindzsa, azaz Kígyószem (Ray Park) és Viharárny (Byung-hun Lee) ismét egymás ellen küzd (egy darabig

Hirdetés

), rajtuk kívül új szereplők egész garmadájával bővül a film. Lady Jaye (Adrianne Palicki) a mesterlövész, aki vörös estélyiben is elboldogul, ha a helyzet megkívánja, Roadblock (Dwayne “The Rock” Johnson) egy igazi hústorony, de a zord külső elég észt tartogat számára a különítmény vezetésére, fő ellenfele Firefly (Ray Stevenson), aki imád kis szentjánosbogárnak tűnő robbanó tölteteivel bekopogtatni titkos, vagy kevésbé titkos létesítményekbe. Jinx (Elodie Yung) egy titokzatos harcos, aki szent kötelességének érzi Kígyószem oldalán felvenni a harcot a Cobra ellen, Flint pedig a G.I. Joe legfiatalabb, még életben lévő tagja, szintén mesterlövész. A főellenség természetesen nem más, mint a Cobra Commander, aki minden szorult helyzetből képes kicsusszanni, akár egy kígyó.

A képlet roppant egyszerű: elkapni a gonoszt (ha lehet, mostmár holtan), megmenteni a világot a teljes leigázástól, a teljes pusztulástól; mindezen kalandot a leglátványosabb, legakciódúsabb, legkönnyebben befogadhatóbb módon bemutatva.
A film nem pályázik a következő Oscar-gálán, nem akar sírva fakasztani direkt emiatt mesterségesen létrehozott drámai helyzetekkel, nem egy romantikus vígjáték, hanem egy kőkemény, már-már sci-fi-be hajló adrenalinbomba, amiben a nehézfegyverek, a kigyúrt felsőtestek, a fantasztikusan megkoreografált harci jelenetek és persze az “egysoros” beszólások a főszereplők.
Aki könnyed, szórakoztató filmre vágyik, amin nem kell megerőltetnie szürkeállományát, az bátran vágjon bele és nézze meg, olyan nagyot nem csalódhat.