Gönczi Attila nevét a Konyhafőnök c. gasztronómiai reality showban ismerte meg az ország. A főzőshow szereplőjével készült interjúnkból az olvasók betekintést nyerhetnek a műsor kulisszái mögé.
Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz a show-ba?
Láttam a hirdetését a tévében egyik este, és a kedvesem is buzdított, hogy próbáljam meg. Mindig is szerettem az ilyen jellegű kihívásokat, megmérettetéseket.
Ez – legalábbis nekem kívülállóként így jön le- egy nagyon kemény show, ahol folyamatosan meg kell újulni, alkalmazkodni kell a körülményekhez és emellett kell tudni folyamatosan fejlődni, vagy különben hamar kiesik az ember. Volt olyan pont a verseny során, amikor megfordult a fejedben, hogy feladod?
Nem. Nem volt egyszer sem olyan momentum, amikor eszembe jutott volna, hogy feladjam. Nem a feladásról vagyok híres, még a kezdeti nehézségek ellenére, és egyéb hibáim ellenére sem. Tisztában vagyok vele, hogy vannak hiányosságok, nem vagyunk tökéletesek, én sem, de igyekszik az ember, ahogy én is. Megmutatni, mire képes és még jobbat többet tökéletesebbet alkotni mindig, amiről szól egy ilyen verseny. Fejlődünk, tanulunk és ezt mindig igyekeztem hasznosítani, javamra fordítani mindvégig. Az életben sokszor meg kellet keményen küzdenem mindig mindenért, ezért ezzel így nem volt gondom, edzett, elszánt vagyok. Imádom az ilyen jellegű kihívásokat, ezek éltetnek, kis szint, izgalmat visznek az amúgy hétköznapi, megszokott életembe.
Kiket tartottál legnagyobb riválisaidnak?
Én Rozit és Kálmánt tartottam legnagyobb ellenfelemnek,ezért nem is választottam őket amikor volt lehetőségem befolyásolni a verseny menetét. Mondtam is Kálmánnak csak nem vágták be, hogy én korrekten face to face (- szemtől szembe, a szerk.) akarok vele megmérettetni, és úgy esetleg legyőzni, korrekt versenyben, nem úgy hogy hátrányt csinálok.
Volt kedvenc fogásod, ételed a műsor során?S ha igen, melyik?
Volt természetesen, a kacsamell, és azok a feladatok, ahol teljes szabad kezet kaptunk, hogy elkészítsük, mert így a fantáziánk szárnyalhatott, és az az ötlet is tetszett, hogy a kreativitásunkat is megmutathattuk, na meg azt hogy milyen ízvilágokkal főzünk. Imádok kombinálni az ízekkel, szerencsére ezt a zsűri is észrevette, és nyugtázták pozitív visszajelzésekkel.
Ami engem meglepett, hogy a legelső feladat ugye az volt, hogy mindenki készítse el a kedvenc ételét… S ebben is talált hibákat a zsűri… Erről mit gondolsz?
Azt, hogy elrontottam, mert kicsúsztam az időből, mert ha teljesen kitálalom a csirkemellel, akkor teljes, finom ízvilág jön ki, azzal lett volna kerek. Nem csak a zöldséges tészta, az csak a köret volt. Meg persze az, hogy meg ízlések és pofonok… Különbözőek vagyunk szubjektív az egész, hogy kinek mi a finom jó, mert szerencsére nem vagyunk egyformák, és kinek ez, kinek meg az ízlik, na meg az első versenynap volt. Új környezet, izgatottság, versenydrukk…
Az idő volt a legnagyobb ellenség ebben a műsorban?
Nem volt egyszerű megszokni, hogy ennyire pontosan időre dolgozni, elkészíteni egy “tökéletes” ételt. Igen, az idő volt a legnagyobb ellenség, mert az egyes ételekhez épp, hogy elég volt, mert minden ételnek megvan a főzési ideje, jó munkaszervezési ismeret és rutin kellett ahhoz, hogy ezt jól kivitelezhesse az ember, aztán sikerült is jól beleszokni, csak a kezdet volt nehéz. De úgy érzem nekem elég jól sikerült aztán erre figyelnem! Sikerült kontrollálni, hogy mikor és hogyan kezdek el tálalni. Ne túl korán, de ne is későn történjen a tálalás!
Mi volt (illetve volt-e egyáltalán) olyan szakmai fortély, vagy trükk, amit a verseny alatt tanultál, és amit a versenyen kívüli életben is valószínűleg hasznosítani tudsz majd?
Természetesen volt. Nagyon sok…
Mondanál példákat?
Azóta már a munkahelyemen is elkészítettem, alkalmaztam az egyes megtanult, ellesett trükköket, fortélyokat, például a töltött tojást. Az pl. a séf úrtól (Bernáth József – a szerk.) tényleg újra gondolt és egyedi ötlet, elkészítési mód volt. Na meg a steak készítése is, mert eddig nem így készítettem a steaket, ahogy vele csináltuk. Én eddig épphogy soha nem tettem sütőbe, mert ott szakmai szóval “kihúzódik”, vagyis jobban szárad. Aztán pl. azt is tőle tanultam, hogy hogyan készít zöld természetes festéket, vagyis színezőanyagot.
Melyik ételeddel voltál a leginkább elégedett s miért?
A kacsamellel, és a csapatmunkás feladatnál, amikor én voltam a konyhafőnök a 3. feladatnál. No meg a a fácánlevesemmel, meg a céklalevesemmel. Azért mert itt kaptam a legtöbb pozitív visszajelzést a zsűritől, és az ízvilág itt jött össze a legjobban. Amikor a chef úr, Józsi (Bernáth József – a szerk.) megemlített, hogy a verseny során az én ételemben volt a legjobb az íz, sós-édes arány az ételben, a ragumban, nagyon jól harmonizált. Nagyon jól esett ez az elismerés, akárcsak az is amikor Zé (Fördős Zoltán – a szerk.) azt mondta a szilvás-répás gyümölcsös ragumra, hogy nagyon jó és lopja az ötletet. Nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogy ők ezt mondták nekem. Jól esett, és nagy töltést adott, erőt, hogy van értelme küzdeni, és van mégis bennem is valami plusz jó, egyedi!
A többiekről milyen véleményed alakult ki a játék során?
Nagyon vegyes, mindegyik értékes és színes egyéniség… Természetesen volt, akit jobban kedveltem, volt, akit kevésbé. Rozinát nagyon „csipázom”!!! Jó fej és vagány, belevaló csajszi, akinek a szíve és az esze is a helyén van, és még főzni is tud, van azért tudás rendesen mögötte, tapasztalat… Kálmán, túl merev a versenyben, személyesen jó fej, lazább, mint amilyennek a tv-ben látjuk. Attila eléggé nagy arcú, a mentalitása nem a legjobb, nekem nem jött be a gondolkodásmódja, és az sem, ahogy a dolgokhoz hozzááll. Túl fiatal talán, meg nincs elég tapasztalat, tudás mögötte, okos és értelmes persze, de én itt most a főzési technológiai tudásról beszélek… Marci igazi sportoló, és a tudása is megvan. Nem tanulta, de nagyon ügyes, és van is érzéke a főzéshez. Őt irigyeltem a higgadtsága miatt, ő aztán mivel élsportoló, megtanulta az izgalmát tökéletesen uralni, kezelni. Hozzá van szokva a verseny drukkhoz, és a nyomáshoz. Péter még korrekt ember. Tetszik a gondolkodásmódja és az, ahogy a többiekhez hozzáállt. A többieket is kedveltem, de nem voltak olyan kirívó egyéniségek a számomra.
Szerinted lesz olyan, akivel a műsor után is tartani fogod a kapcsolatot?
Remélem igen, de ki tudja, mit hoz a jövő! Fontos megérteni, hogy mindegyikünknek volt előtte egy hétköznapi privát élete, és a verseny után is így lesz. S hogy ebbe hogy fér bele majd egy esetleges barátság, majd meglátjuk. Én pár emberrel szeretném a kapcsolatot tartani: Rozival, Péterrel, Andrással, Istvánnal.
De ez nyilván egy civil, nem média kereszttüzében élő emberrel is pont ugyanígy lenne, nemde?
Igen, de így talán nehezebb, nézzük az én példám. Itt a Facebookon és egyéb közösségi oldalakon nagyon sokan írtak és találtak meg. Nem zavar, sőt örömmel tölt el, hogy érdeklem az embereket, de néha sok, mert tudjuk, nem vagyunk egyformák, és sajna páran nem tudják az alap illemet, ha lehet így fogalmazni. Tudjuk, irigy ember van elég, de az örömöm az abban rejlik, hogy több a jóérzésű kulturált ember, “rajongó”, mint a nem kulturált.
Van már ötleted, hogy a tv képernyője által szerzett népszerűséget, ismertséget milyen módon kamatoztasd a jövőben (és itt most elsősorban hosszútávra gondolok)?
Nagyon örülnék egy esetleges reklám felkérésnek, akár egy saját műsornak, akár annak, ha egy értelmes műsorba hívnának szerepelni. De ha ez nem így lesz, akkor sem lesz semmi, mert ugyanaz az ember maradtam, maradok szimplán Gönczi Attila, és élem az eddigi jó, kiegyensúlyozott, boldog, hétköznapi polgári életemet.
A gasztronómia nagyágyúi közül ki a példaképed?
Nekem Jamie Oliver a kedvencem.
S miért épp ő?
Ő természetesen jó. Pont az “egyszerűségével”, a közvetlen stílusával nyűgözött le, és nem nagyzol feleslegesen. Megmaradt szerény embernek, és jól, kreatívan főz. Tetszik, amit csinál, és ahogy csinálja. Frappáns, mindenki által elérhető alapanyagokkal dolgozik, és semmi extra cifra nagyzolás, rongyrázás nincs benne, de azért kreatív és valami pici csavart, újítást mégis visz bele mind kinézetben, mid ízvilágban. Fantasztikus, ahogy az ízekkel és alapanyagokkal kombinál, játszik, na meg az elkészítési technológiával, módokkal. De tényleg bárhol, bármilyen körülmények között, bármiféle alapanyagokból képes rövid időn belül elkészíteni egy frappáns egyszerű, de mégis ehető tápláló ételt, finomságot.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Köszönet a fotókért Gönczi Attilának!
Széles L. Gábor
2014.10.08.
