Ez egy ma már ritkán használt, népies közmondás, amely azt jelenti nagyjából: aki állandóan úton van, „hordozkodik”, kóborol ide-oda, az nehezen tud meggazdagodni, gyökeret ereszteni, rendesen boldogulni.
Mit jelent a „zöld hideglelés”?
-
A „hideglelés” régi népies szó: lázas, hidegrázásos, reszketős betegséget, általános rosszullétet jelentett.
-
A „zöld hideglelés” ennek egy fokozott, képes változata: gyakran ismétlődő, kínzó baj, ami újra meg újra „rájön” az emberre.
A szólásban tehát nem szó szerint betegségről, hanem állandó, visszatérő bajról van szó.
A közmondás lényege
A hosszabb, magyarázó változat szerint:
-
„Aki gyakran hordozkodik, nehezen gazdagodik meg.”
Vagyis aki mindig jön-megy, egyik helyről a másikra jár, nem állapodik meg sehol, az nem tud rendesen építkezni, gyűjteni, egzisztenciát teremteni.
A „zöld hideglelés” így képes kifejezés arra, hogy a baj, a nélkülözés, a bizonytalanság „gyakran leli” (gyakran utoléri) az ilyen embert.
Mikor áll jól ez a szólás?
-
Olyan emberre, aki állandóan munkahelyet, lakóhelyet, kapcsolatot vált, de közben panaszkodik, hogy „nem jut előre”.
-
Olyan életmódra, ahol nincs tartós kitartás, gyökér, felelősségvállalás – ezért folyton „rájár a rúd” az emberre.
Összefoglalva: a mondás azt üzeni, hogy a túl sok vándorlás, kapkodás, csapongás könnyen magával hozza a bajt és a szegénységet – a tartós eredményhez idő, helyben maradás és kitartás kell.