Ma 15 éve halt meg az édesapám, egy picit mementó neki ez az írás.
Úgy hívtam őt: “A Péter”. A szüleim elváltak, én anyámmal bő 300 km-re kerültem a Pétertől, 7 éves koromtól 12 éves koromig nem is láttam. Talán egyértelműnek tűnhet, az én számomra ugyanis ezek miatt a dolgok miatt, a távolság miatt, a hiánya miatt olyanná vált ő, mint egy elérhetetlen csúcsszuperság, akit én felaggattam a világ összes jó tulajdonságával és égetett a hiánya.
Nem értettem a helyzetet és nem volt elég az anyám egyedülisége. Nem véletlen az, hogy egy család jobb esetben apából és anyából áll, aki az A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Petra blogja
Mondd el a véleményed
