Nem tudom, kinek nincs problémája azzal, hogy a gyerek néha – ne finomítsunk rajta – hülyének nézi az anyját (vagy az apját)? Nekem van. Az egyik ilyen sarkalatos pont az evés. Megőrülök, amikor előre megbeszélten kiszedem az ételt, megmelegítem, majd úgy, hogy van, adhatom a kutyának, mert a gyerek épp mégsem éhes. Három gyereknél ez már azért jelentős mennyiség is lehet.
Hosszas panaszkodás után a barátnőimmel végül arra jutottunk, hogy nincs más választás, a főétkezéseknél be kell vezetni a modern konyha mérettáblázatát. Ismerős, ugye, amikor a malomkeréknyi tányér közepére teáskanállal mérik a főtt rizst? Még egy kicsit meg is bolondíthatom A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Ursula