Holnaptól vegán leszek. Nem humanoid sírhant egyéb élőlények számára. Tisztaság, erre vágyom. Hogy az orálisan elfogyasztott makromolekulák halmaza jelenti-e majd a végső eksztázist? Nem hiszem. Az önmagamra találás belső feszítése határozza meg napjaim, vágyom egy intakt személyiségre.Nem a vegán élet lesz a a válasz, de részben remélhetőleg segít. Mert egy ténylegesen kiszögezett vásznat akarok adni a világnak, rajta én én én. Lehet kubista vagy expresszionista vetület, a lényeg, hogy lelkem manifesztálódjék rajta. Mindegy is. Egyéb dolgok. Lawrence Durrell Alexandriai négyese a mindennapi betevőm mostanság, zseniális stílusban írt, megkapó fordítással nyomtatott könyvremek. Egyébként kellene még néhány Oksanen és A teljes cikkért KLIKK!
