Fotók. 1000 szónál is többet érnek. Rácsodálkozni, átengedni magadon, elvárni tőle, hogy megálljon a szíveden egy pillanatra és kiáradjon minden porcikádba. És igen engedni, hogy átmossa a könnycsatornáidat, méregtelenítse a szép szívedet. Mert a sírás picit gyengébbé, sebezhetőbbé, így érzékenyebbé, kedvesebbé varázsol. Én sokat pityeregtem a képek láttán, és nem titkolt szándékom, hogy Veled is megtörténjen a csoda. A sírás csodája. Nem a fájdalmas sírásé, a megújítóé.
Nem számít kik vagyunk, hol élünk, ezek a képek egyesítenek bennünket.
Egyesítenek, mert megértünk valamit az emberi szellem határtalan nagyságáról, a halhatatlan kitartásról, a “lélekjelenlétről” (ugye milyen beszédes szavunk?). Röviden szólva, a A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Zacc blog
