Hogyan is tovább? A választás oly nehéz… de életed kormányosa Te magad vagy!
Azt hiszem kicsit fellélegezhettünk így március elseje után… a nyugalom azonban nem tart túl sokáig. Most, hogy megküzdöttünk a felsőoktatásba való jelentkezéssel, viharosan közeleg az újabb „mumus”, az érettségi. Azonban ne szaladjunk ennyire előre… a pályaválasztásról egy olyasvalakit szerettem volna megkérdezni, akit tisztelek, akin látom a hivatása iránti alázatot, szeretetet. Így választásom Keller János színművészre esett, aki a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának a tagja, és akit a nézők a Veszprémi Petőfi Színházban is láthatnak vendégszerepelni. Több díj tulajdonosa, tavaly az Év színésze díjat nyerte el.
A Sing Sing Sing 3 esti előadása előtt találkoztam vele még március végén. Amikor megkérdeztem Tőle, hogy hogyan választott pályát, számomra is nagyon érdekes dolgokra derült fény.
János elmesélte, hogy három éves korában került Veszprémbe családjával együtt, amikor is szülei megkapták a régi színészház gondnoki állását. A színész itt nőtt fel és már akkor is csodálta a színház világát. Tíz évesen játszott először színházi előadásban, 13 évesen TV-filmben is szerepet kapott, onnantól kezdve nem volt kérdés számára a pályaválasztás.
18 évesen felvételt nyert a Veszprémi Petőfi Színház három éves színészképző stúdiójába, ahova igen komoly felvételi után lehetett bejutni, majd több lépcsős vizsgát tett – 4 év leforgása alatt – a Magyar Színészkamaránál. Miután megkapta a színészbizonyítványt, egy évet Zalaegerszegen töltött. Az ott töltött év után visszatért Veszprémbe és utána került Székesfehérvárra, ahol immár 12 éve tagja a társulatnak.
Elsőéves stúdiós színésznövendék volt, 18 éves, amikor rátalált első „próbatétele”. A legelső név volt az övé a szereposztásban. A főszerepet kapta meg. Percekig állt a próbatábla előtt, alig hitt a szemének.
A színházi rendet, alázatot, viselkedést hamar megtanulta, ez a közeg volt természetes neki. Véleménye szerint a színészet hatalmas felelősség.
Elmondta: Az embernek kötelessége az, hogyha valamit elvállal, azt a legjobb tudása szerint „művelje”. János szerint rengeteg gyakorlásra és lemondásra van szükség. A mai napig hálás azoknak az embereknek, akik a tanulásra ösztönözték.
Hozzátette még, hogy ez a hivatás egy folyamatos kihívás, ezen a pályán soha nem szabad hátradőlni. Nagyon fontos, hogy hiába volt sikere a színésznek egyik este, a másik nap ugyanazt kell teljesítenie, egy egészen új közönségnek. Nehézség mindig van, az új szerep is egy újabb kihívás, próbatétel. A legfontosabb, hogy meg tudjon ezekkel küzdeni az ember.
János senkit nem beszél le a művészi pályáról. A tehetség önmagában nem elég, sok tanulással, szorgalommal bármi sikerülhet.
Beszélgetésünket összegezve kiemelte, hogy soha nem szabad feladni az álmokat. Reális célokat kell kitűzni és hittel, küzdelemmel, kitartással elérhetővé válhat minden.
Keller János számára az a legfontosabb, hogy érzelmeket, gondolatokat tudjon közvetíteni a nézőknek estéről-estére.
Azt gondolom, hogy Tőle nagyon sokat tanulhatunk. Mindegy, hogy ki minek készül, a lényeg, hogy céljait és vágyait meg tudja fogalmazni és merjen érte harcolni, küzdeni.
A művésznek közösségi oldala is van a Facebookon, itt mindenről értesülhettek vele kapcsolatban.
https://www.facebook.com/pages/Keller-J%C3%A1nos-k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gi-oldala/389451187767143?fref=ts
Őszinte tisztelettel, szeretettel ajánlom, hogy Ti is ismerjétek meg ezt a kivételes embert. Nézzétek meg színházban és tapasztaljátok meg azt, hogy mit jelent számára a színészi hivatás, a közönség…
Írta: Badicz Adrus, 2013.04.09.
