Kamaszkoromban ilyenkor ünneplőbe öltöztünk: felvettük az új farmer- vagy lambadaszoknyát, meg egy hozzávaló, nyomtatott mintás felsőt. Nemcsak az ünneplő, hanem a hétköznapi ruháinkat is túlnyomórészt a helyi KGST-piacról szereztük be, így aztán az egész falu hasonló módon öltözött.
Amikor a török műselyem szabadidőruha volt a divat, akkor az volt az ünneplő. Amikor a márványkoptatott farmer, akkor az. Az idősebb nemzedék többé-kevésbé alkalmazkodott az idők szavához, de ők azért még őrizték a régi szokásokat is; ünnepi ruhatárukban még felbukkant a műszálas, trapézszárú öltönynadrág és a hosszú galléros ing.
A lányok, asszonyok előtte már jóval bejelentkeztek a fodrászhoz, új dauert rakatni a hajukba. Szinte A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Ursula
