Igaz, hogy általában sosem írok körítést az intermezzo sorozat mellé, de most le kell szögeznem, hogy a házunk körül élő cicákat a társasházból többen is etetik, állandó bejárásuk van a pincékbe, tehát hiába kinti cicák, mégse a legrosszabb körülmények között élnek. A szemükben persze sokszor ott van a bánat, de higgyétek el egy percet sem gondolkoznék a befogadásukon! Ha gondjukat tudnám viselni már a világ összes kóbor cicája velem élne, ébredne, játszana. Remélem egyszer 24/7 kertes házban élhetek és nem kell majd hezitálnom, ha egy kóbor állatnak szeretnék egy meleg, kényelmes, szeretettel teli otthont nyújtani.
