Jiri Menzel Oscar-díjas rendezővel készítettem egy interjút. Ne higgyétek, hogy a legnagyobb nyugalommal érkeztem a helyszínre. A szervező már fél órával a megbeszélt időpont előtt telefonált, hogy igyekezzek, mert Menzel úr siet, nem ér rá. Amint beestem az interjúra, leraktam a jegyzeteimet az asztalra, ha valamit elfelejtenék, azonnal előkaphassam. Jiri tétovázás nélkül a papirlapomat elvette, eldugta a zsebébe és blazírt képpel nézett rám, hogy kérdezzek. Jéghideg zuhanyként ért ez a tekintet: úristen, ez az ember ki akar készíteni, azt sejti rólam, hogy nem tudok kérdezni, és majd olvasni szeretném az előre felírt kérdéseket. És ez az ember a filmtörténet egyik legnagyobb élő ikonja. És most engem vizsgáztatni akar, és ki tudja, mit tervez velem, ha elakadok! Azt hiszem, ez utóbbi aztán hihetetlenül megnövelte az adrenalin szintemet és elhatároztam, nem fogok bakizni, bármekkora nyomás is nehezedik rám. Végül is sikerült! Jiri Menzel jobban örült ennek, mint én. A papírlapommal nevetve eltakarta arcát, és a közös fotózásnál titokban szamárfület mutatott nekem! Egy őszinte nagyság, aki nem szereti, ha amatőr riporterek nyaggatják! Nagy sikerélménnyel jöttem ki ebből az izzasztó helyzetből!
Íme az interjú:
{youtube}xMiZY9co4aM{/youtube}
Az a bizonyos szamárfül:
