Baricz Gergőt könnyű megérteni, Ő megtestesíti mindazt, amivel a mai pályakezdők szembesülni kényszerülnek; Kövessem az álmaim, küzdjek, mert csak így van értelme, vagy törődjek bele és simuljak a középszerűségbe…?
A rajongók joggal féltik kedvencüket, hiszen nem csupán civil pályájának fordít hátat az énekes, de a lehető legnehezebb utat is jelölte ki magának. Nem tinibálvány szeretne lenni, hanem zenész, aki zenekarral, komplett repertoárral és élő-zenével kíván működni. Ami viszont alig nyugatabbra alap dolog, az nálunk csak nagyon kevés művésznek adatik meg, főleg hosszú időn át. Nem a közönséggel vagy a közízléssel van a gond, hiszen a magyar ember is ki van éhezve a minőségre, a tartalmi dolgokra, az igazi művészetre, inkább a gépezet fogaskerekeiben van a hiba.
Úgy vélem sokan szeretnénk végre látni, hogy egyre több ifjú titánnak sikerül valami olyasmit megvalósítani, ami korábban még elképzelhetetlen volt. Még ha nehezen is, de láthatóan eredményesen… Jó volna, ha ehhez megtalálnák azokat, akik hisznek ugyanúgy ebben.
Szurkolok, szurkolunk Gergőnek, mert Ő is egyike azoknak, akik megérdemelnék….
Claire