Jókai Mór Az arany ember című regénye egy kalandos, romantikus és erkölcsi dilemmákkal teli történet Timár Mihály felemelkedéséről és kettős életéről. A regény központi kérdése, hogy összeegyeztethető-e a gazdagság, a társadalmi siker és a valódi, lelkiismeret-tiszta boldogság.
A történet kezdete: a Duna és a „végzetes” szállítmány
A cselekmény az 1820-as években indul az Al-Dunán, a Vaskapu-szorosnál, ahol a Szent Borbála nevű gabonaszállító hajó halad, rajta Timár Mihállyal, a fiatal, szorgalmas hajóbiztossal. A hajó egyik utasa a török kereskedő, Ali Csorbadzsi, aki lányával, Timéával és rejtett kincseivel próbál menekülni politikai üldöztetés elől. Vihar és hatósági ellenőrzések nehezítik útjukat, Timár azonban bátran helytáll, így már ekkor kiderül, hogy ügyes, becsületes, de a pénz kísértéseinek kitett ember.
Orsovánál Ali Csorbadzsi felismeri, hogy nem menekülhet, ezért méreggel véget vet életének, és Timárra bízza Timéa sorsát és vagyonát. A hajó útközben elpusztul, a rakomány elsüllyed, de Timár később kiemelteti a búzát, és ekkor talál rá a különleges, vörös félholdas zsákra, amelyben drágakövek és aranykincsek rejtőznek.
A meggazdagodás és az „arany ember” születése
Timár úgy dönt, hogy a kincset nem adja át azonnal Timéának, mert attól tart, hogy a lány gyámjául kijelölt komáromi nagykereskedő, Brazovics Athanáz eltékozolná. A kincs felhasználásával üzletekbe kezd, fáradhatatlanul dolgozik, többszörözi vagyonát, és a társadalom szemében sikeres, megbízható, „arany emberré” válik, akinek minden a kezéhez nő.
Közben Komáromban átadja Timéát Brazovics Athanáznak, aki eleinte örül a lánynak és a várt vagyonnak, de ellenségessé válik, amikor megtudja, hogy a hajórakomány elsüllyedt, és nem érkezik meg a remélt gazdagság. Timár okos üzleteivel – például az olcsón megszerzett, de jókor eladott gabonával – fokozatosan maga kerül a komáromi kereskedővilág élére, miközben belül egyre erősebb benne a titok terhe: tudja, hogy gazdagságának alapja egy elhallgatott örökség.
A Senki szigete: egy másik élet kezdete
Üzleti útjai során Timár felfedez egy eldugott dunai szigetet, a később Senki szigetének nevezett helyet, ahol Teréza mama és fogadott lánya, Noémi élnek magányosan, önellátóan, boldog harmóniában. A sziget világa éles ellentétben áll a komáromi, pénz és érdek által mozgatott társadalommal: itt a természet, a munka, az egyszerűség és az őszinte érzelmek uralkodnak.
Timár beleszeret Noémibe, és a szigeten fokozatosan „másik emberré” válik: leteszi a „Levetinczy Tímár Mihály” névvel járó társadalmi szerepet, és egyszerű férfiként, családapaként él. Ettől kezdve kettős életet folytat: Komáromban tekintélyes kereskedő, Timéa férje, a Senki szigetén pedig Noémi társa, Dódi apja, aki a természethez közeli, lelkiismeret-tiszta élet lehetőségét keresi.
Timéa, Noémi és a lélek vívódása
Timéa Jókai egyik legemlékezetesebb nőalakja: hálás Timárnak, amiért megmentette, de a férjét sokáig „élő alabástromszoborként” szereti – tisztelettel, de szenvedély nélkül, mert szíve régi szerelméhez, Kacsuka Imréhez húz. Ez a házasság érzelmileg hideg, kötelességen és hálán alapul, ezért Timár mellette egyre magányosabbnak érzi magát, hiába veszi körül fény és gazdagság.
Noémi ezzel szemben a természetesség, a gyengéd, tiszta szeretet megtestesítője: nem vár címeket, vagyont, csak valódi, őszinte társi kapcsolatot. Timár számára a két nő két életút jelképe: Timéa a törvényes, társadalmilag elfogadott, de lélekben üres kapcsolat, Noémi pedig a tiltott, de hiteles szerelem, amelyben a férfi önmaga lehet.
Kicsúcsosodás: leleplezés-veszély és döntéskényszer
Timár kettős életét állandó félelem kíséri, hogy titkai lelepleződnek – nemcsak a kincs eredete, hanem a Senki szigetén élő „másik családja” miatt is. A feszültséget fokozza Krisztyán Tódor, a zsaroló, aki sejti a kincs történetét, valamint a sziget létét, és hasznot akar húzni a titkokból, fenyegetve Timárt és a szigeten élőket.
Egy drámai jelenetben Tódorral való dulakodás közben a férfi a befagyott Balaton jegén át a vízbe zuhan és meghal, a holttestet azonban mindenki Timárnak véli. Timár felismeri, hogy a „halálhír” számára váratlan szabadulás: a világ úgy tudja, meghalt, így lehetősége nyílik arra, hogy végleg hátat fordítson a komáromi, hazugságokra épülő életnek, és a Senki szigetén, Noémi és Dódi mellett éljen tovább.
Befejezés: menekülés vagy megváltás?
A történet zárásában Timár „eltűnik” a társadalom szemében, és Levetinczy Tímár Mihályként meghaltként tartják számon. Timéa, aki idővel rádöbben férje belső vívódására és jóságára, megbékél, és Kacsuka Imréhez kerül közelebb, így neki is megnyílik egy új, nyugodtabb életlehetőség.
Timár pedig a Senki szigetén találja meg azt az életet, amelyet mindig keresett: távol a pénz, a rang, az álságos tisztelet világától, Noémival és gyermekükkel, Dódival együtt, munkával, egyszerűséggel, lelki békével. A regény nem ad egyértelmű erkölcsi ítéletet: az olvasóra bízza, hogy menekülésnek vagy erkölcsi megtisztulásnak látja-e Timár döntését, de egyértelműen azt sugallja, hogy a valódi boldogság nem az arany, hanem a tiszta emberi kapcsolatok és a lelkiismeret békéje felé vezet.