Jöjjön József Attila: A szemed verse.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét.
Mi a véleményed A szemed írásról?
Írd meg kommentbe!
The post József Attila: A szemed appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed