József Attila: Margaréta
Itt kuksolok a szilvafák között,
kakukkolgat a hamvas szerelem,
kakukkolgat. A berekháti köd
pamutpapucsban lépked szívemen.
Elültem, mint az öreg szúnyogok.
Összébb simul a szittyó meg a nád,
hever lábamnál a szél és morog;
borzas a szőre. Sóhajt a világ.
Tégla a boglyán, öklöm fejemen, –
egy margarétán búsulnék magam,
már pára hátán illan életem
s – vén görbe bú – munkám még lombtalan.
Csak bámul göbbedő hodály alól
a barna kapa hűvöslő nyele – –
Ökörnyál után ugrik a bokor,
zsibongva rebben száraz levele.
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.
Mi a véleményed a Margaréta versről?
Írd meg kommentbe!
The post József Attila: Margaréta appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed