Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse.
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.
Mi a véleményed az Óh szív! Nyugodj! verséről?
Írd meg kommentbe!
Még több szerelmes verset ITT találsz
The post József Attila – Óh szív! Nyugodj! appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed