Jöjjön Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér verse.
Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.
Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor versét!
Mi a véleményed a Nagyanyó-kenyér költeményről?
Írd meg kommentbe!
The post Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed