Jöjjön Kányádi Sándor: Októberi lakoma verse.
Sárgul, ritkuló lombú fák,
Üresen ásító fészkek.
A fák alatt egy kis legény
vidáman fütyörészget.
Almát tallózgat, lomb között
lapító almát, körtét.
(Kár, hogy a dióágakat
a verők összetörték.)
Megrakja zsebét, kebelét,
s kiül az őszi napra.
Mellette dióval tele
üldögél a kalapja.
Követ keres, két jó követ,
föl sem kell állni érte.
Körülötte már ott csücsül
utcája kicsi népe.
Elkezdődik a lakoma.
A szomszédban lekvárt főznek.
Süt a nap, finom szilvaíz
illata van az ősznek.
Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét.
Mi a véleményed az Októberi lakoma írásról?
Írd meg kommentbe!
The post Kányádi Sándor: Októberi lakoma appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed