Karma címmel megjelent az Udvarias Idegenek zenekar első videóklipje. A fiúkkal Pacmant is megidéző klip kapcsán beszélgettünk.
Hogyan született a dal? Milyen volt az alkotói folyamat?
Lényegében a Karma című dalunknak köszönhető, hogy az Udvarias Idegenek a mai formájában létezik, illetve hogy összekovácsolódhatott a mostani erős baráti és szellemi közösséggé. Hosszú út vezetett odáig, mire ebben a zenekarban mindenki a helyére került – erről az énekesünk, Jánosy Balázs napokon át tudna mesélni. A Karma első demóváltozatát a korábbi billentyűsünk, jelenlegi basszusgitárosunk, Barlog Károly dobta be a közösbe és már az első pillanattól megosztó dal volt. Komoly vitát generált a tagok között, és ekkor mondta el először mindenki úgy istenigazából, hogy mit vár ettől a zenekartól, milyen reményeket fűz hozzá, hogy hová szeretne eljutni. Miután ezek a kérdések tisztázódtak – közben át is alakult egy kicsit a zenekar –, ment minden, mint a karikacsapás.
Nem véletlenül mondjuk azt, hogy az Udvarias Idegenek egy erős szellemi közösség, hiszen nálunk mindenki vastagon kiveszi a részét a zeneszerzésből, egy-egy dalt egészen sokáig csiszolgatunk. Néha hajlamosak vagyunk túlzásokba is esni. A dalokat összerakni olyan számunkra, mint egy nagy zenei utazás, ebben a pilótánk sok esetben a szólógitárosunk, Vojczek Károly, de az is holtbiztos, hogy Gergó Dávid (dob) kreatív energiái nélkül nem lenne kerek ez az egész sztori.
Honnan inspirálódtatok?
Nehéz lenne pontosan behatárolni, hogy honnét inspirálódunk, hiszen egyenként is eléggé eltérő zenei ízlésünk van, másfajta zenei hagyományokhoz nyúlunk vissza, de természetesen olykor azért megmutatkoznak a metszéspontok. A téma meg – ahogy mondani szokás – az utcán hever. Olyan jelenségekről írunk dalt, amelyek körül vesznek bennünket: emberi kudarcokról, a mindennapok örömeiről és bánatairól, a magunk aranykoráról, beletörődésről és nyugtalanságról, átgondolatlan alkukról, arról, hogy valami hogyan csesződhet el vagy éppen mitől válhat jobbá, na meg olyan evidenciákról, amelyeket nem lehet elégszer ismételni. Szóval, csupa ismerős dolgokról. Mindezt egy udvarias idegen nyelvén, sosem tolakodóan.
Erre jó példa a Karma című dalunk is, ami egyrészt arról szól, hogy az embert juszt se úgy találja meg a végzete, ahogyan ő szeretné, úgyhogy teljesen felesleges minden igyekezet, amivel elviselhetőbbé kívánja tenni, az öröklétre pályázni meg aztán egyenesen nevetséges. Másrészt pedig arról, hogy tiszta hülyeség az életünket alapvetően meghatározó gyenge és erős dichotómia. Nincsenek igazán erős emberek, csak olyanok, akik ideig-óráig jobban képesek ügyeskedni másoknál, ugyanígy a gyengeség is csak egy címke. Miért ne lehetnénk néha gyengék, ha éppen úgy tartja a kedvünk? Úgy egyáltalán jó lenne ezeket a szűkös kereteket magunk mögött hagyni.
És akkor meg is érkeztünk a Pacmanhez. A Pacman tökéletesen leképezi az emberi létet, küzdelmeket. Keretek közé vagyunk zárva és a körülmények arra kényszerítenek bennünket, hogy jó pontokat gyűjtsünk, ezzel a következő szintre jussunk. Közben mindig ott vannak a sarkunkban a mumusok; egyiket-másikat felzabáljuk, ha éppen megadatik… De attól még a jutalompontok és a mumusok bűvöletében, azoktól rettegve telik el az életünk. Bennünket az érdekel igazán, amikor majd Pacman kilép a labirintusából, leugrik a képernyőről. Mi azzal a Pacmannel tudnánk a leginkább azonosulni.
Honnan jött az ötlet, hogy ilyen legyen a klip, amilyen lett? Miért épp a Pacmen?
A véletlen hozta úgy egyébként, hogy ez a klip ilyen formát kapott – a Pacmanen kívül alig volt benne bármi tudatosság. Ez egy ízig-vérig karanténklip, amit az újbóli egymásra találás öröme szült Barlog Károly nappalijában. Sokáig nem tudtunk próbálni a kijárási korlátozás miatt, hosszú idő után a Karma klipje hozott bennünket össze ismét. Egy príma, nevetéstől hangos délután, amit ez a videóklip konzervált. Tisztában vagyunk a gyengeségeivel, a helyenkénti sutaságával, de az említettek miatt nagy valószínűséggel mindig közel fog állni hozzánk. És reméljük, hogy sokan megszeretik! Az eddigi visszajelzések igazán bíztatóak.
