Ismertebb és kevésbé ismert verseket szedtünk össze, hogy még jobb hangulatban teljen a családi együttlét! Olvasd fel gyermekednek, biztosan örülni fog a humoros és kreatív szerzeményeknek!
Újlaki Alice: Színező
Nézzétek, gyerekek, rajzolok
Nektek kezeket, fákat, virágot,
Labdát, a pöttyöket tedd rá!
Kismacit, katicabogarat,
Kiscicát, vágtázó lovakat.
Hintát, mely magasba száll,
Ugráló várat, emeld a lábad!
Rajzolok még bocit, a tarkát,
Csillagot és holdacskát,
Világító tornyocskát.
A kutyust is iderajzolom,
Simogasd meg a hátát,
Látod, mennyire örül Neked?
A tányérját is ideteszem, etesd!
A kedvencnek adj gyorsan nevet!
Végül sok ceruzát rajzolok, látod?
Vedd fel hát gyorsan a kabátod,
Menj a térre és ki a rétre,
Vidd a színeket mindig magaddal,
Csak rajzolj, ne hagyd soha abba!
Benedek Elek: A kis kofa
Itt van minden ennivaló,
Jöjjetek,
Csirke, tojás, petrezselyem,
Vegyetek.
Tyúkom-búkom, én neveltem,
Én bizony,
De hogyha jól megfizetik,
Eladom.
Úgy tudják meg, az én nevem
Pannika,
Isten úgyse, a csirkékbe
Nincs hiba.
Olyan szépen elcsipegnek:
Csipp, csipp, csipp…
S elhallgatnak, hogyha mondom:
Csitt, csitt, csitt!
Ide, ide, ne szaladjon, nagysága!
Egy pár csirke egy forintért nem drága.
Tyúkom-búkom, én neveltem, én bizony.
De már alább egy krajcárral sem adom.
Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör
Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.
Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.
Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.
Míg más olvasott meg írt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.
Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.
Ötvösné Németh Edit: Rokonok
Szellő vagyok
fent az égen,
a napsugár
lábnyoma,
mosolyommal
hintem széjjel
a boldogságot
bárhova.
Dúdol a szél,
énekelget,
hosszú haja
földig ér,
bárányfelhők
fonják néki,
varkocsában
pipitér.
Duhaj vihar
a nagyapja,
szeme villan,
csatatér,
megszelídül
azon nyomban,
ha felesége
csókot kér.
Hárs László: Miértek és hogyanok
Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Az idő honnan jön és hova tart?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?
Pál Mária: Bújócskázzunk!
Bújj el gyorsan, számolok,
Én vagyok a hunyó!
Pics-pacs megtaláltalak,
Nem lesz ebből bunyó!
Ki a gyorsabb, fussunk hát,
Ki ér oda előbb,
Ki pics-paccsol hamarabb,
Az lehet a menőbb!
Bújj el gyorsan, számolok,
Aztán majd meglátjuk,
Ki ér ide gyorsabban,
A többit megvárjuk!
Bújj el gyorsan messzire,
Úgyis rád találok,
Jó játék a bújócska,
Ugye, fiúk, lányok?
Horváth Imre: Növögetek
Még pici voltam din-den-den
Anya bölcsibe vitt engem.
Múltak az évek dan-dan-dan,
az óvodába ballagtam.
Eljött az első szeptember,
mely iskolába hív engem.
Járnak az évek dan-dan-dán,
felnövök szépen lassacskán.
Illésné Vincze Éva: Süt a süni
Süni sündörög a sötétben.
Este sóskát sütne sütőben,
Sorba kóstolja, és serényen,
Savanyú, súgja a sövényen.
Söpöri gyorsan és sebesen,
Sós húst sodor ízlésesen.
Sonka septiben a tepsiben,
Sűrű sáfrány a süvegében.
Weöres Sándor: Táncnóta
Van-e szoknya eladó,
tarkabarka suhogó,
a derékra simuló,
nyárba-télbe jó?
Nincsen szoknya vehető,
csak egy régi lepedő,
ráncos, rojtos, repedő,
üsse meg a kő.
Van-e csizma eladó,
patkós sarka kopogó,
szattyán-szára ropogó,
sárba-vízbe jó?
Nincsen csizma vehető,
csak egy rozzant tekenő,
ócska egér-etető,
üsse meg a kő.
H. Kohut Katalin: Zenetanítás
Meg kell őrizni örökké emlékként a szívben
az anya-gyermek közös élményt, zenetanulást,
hadd csodálkozzon a világ, és mindig díszítsen
szeretettel, örömmel minket, csak a csodát lásd.
Játszottunk mi énekórát, gitárral kísértem,
énekeltem nekik, s versenyeztek a gyerekek:
kitaláltak dalcímet, előadót, s az érdem
tudás s a tiszta lélek – ma is hálát rebegek.
The post Kedves, mókás versek gyerekeknek – szórakozzon együtt az egész család! appeared first on Meglepetesvers.hu.