„Ott fog élni az egyház, ahol lesznek áldozatot hozni képes emberek” Akolitus és lektor avatás volt Vácott
A katolikus egyház egyre jobban támaszkodik az elkötelezett világi hívőkre
Marton Zsolt váci megyéspüspök 14 lektort és 26 akolitust avatott 2020. szeptember 26-án a Váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. A koronavírus járvány miatt az esemény zártkörű volt.
Kik azok az akolitusok?
Az akolitus, akárcsak a lektor, egy szolgálati fokozat a katolikus egyházban. A lektor és akolitusképzés egy kétéves folyamat, amelyben az első év végén lektorrá, a második év végén akolitussá avatják a jelöltet. Az akolitus képzés célja, hogy segítsen fölfedezni a keresztény férfiaknak, hol a helyük, mi a feladatuk saját közösségükben. Ha ezt megteszik, sok feladatot átvehetnek a plébánosuktól: imacsoportokat, családcsoportokat vezethetnek, betegeket látogathatnak, első péntekenként elvihetik a betegekhez az Eukarisztiát. De a liturgiában is szerephez jutnak: felolvasnak a szentmisén, segítenek az áldoztatásban, akár a temetés végzésére is kaphatnak engedélyt.
A Váci Egyházmegyében 2005-ben kezdődött az akolitus képzés, amely az elmúlt 15 esztendő során nagy fává terebélyesedett, és behálózza az egész egyházmegyét: az idei avatáskor (2020.09.26.) 26 akolitust valamint 14 lektort avatott fel Marton Zsolt, váci megyéspüspök, amivel közel 430-ra nőtt az egyházmegyében szolgálatot teljesítő akolitusok száma.
Szent II. János-Pál pápa: Christifideles laici (Világi Krisztushívők) kezdetű apostoli buzdításában beszél részletesebben az akolitus szolgálatról. „Isten hívja meg őket, hogy saját hivataluk gyakorlásával az evangélium szellemében élve kovászként belülről járuljanak hozzá a világ megszenteléséhez, és életük tanúságával – hitük, reményük és szeretetük ragyogásával – mutassák meg másoknak Krisztust.”
Az akolitus tehát az a világi férfi, aki arra vállalkozik, hogy adottságai mentén részt vállal az apostoli munkában. Anélkül, hogy saját szakmai munkája hátrányt szenvedne, bemutatja azt a földi léten túlmutató távlatot, amelyet a világ gyakran nem is ismer. A II. Vatikáni Zsinat óta helyeződik különleges hangsúly a világiak fokozott egyházi szerepvállalására: „Az Egyház közösségein belül annyira szükséges a munkájuk, hogy nélküle a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes a lelkipásztorok apostolkodása.”
Ferenc pápa E.G. (Evangelii gaudium) apostoli buzdításában pedig ezt írja: „A világiak alkotják Isten népének mérhetetlen többségét. Az ő szolgálatukban áll egy kisebbség: a felszentelt szolgák. A világi identitás és küldetés tudata megnőtt az egyházban. Sok, bár nem elegendő világi hívőnk van, akiben mély közösségi érzés és nagy hűség él a szeretet, a katekézis, a hit ünneplése feladatai iránt. A világiak képzése és különféle szakmai és értelmiségi csoportok evangelizálása komoly lelkipásztori kihívást jelent.”