Szólórománc címmel vadonatúj klippel jelentkezett a Mörfilend, amit az online magazinok közül a Divatikon olvasói tekinthetnek meg először. A bandával ennek apropóján beszélgettünk. Mörfilend–klippremier a Divatikonon!
Mit kell tudni a dalról?
A Szólórománc, illetve a dal egy olyan állapotot tükröz, amikor az ember jól érzi magát egyedül, megéli azt a szabadságot, kitölti azt a szabadidőt, amivel rendelkezik, de mellette vágyik is valaki másra, aki még jelenleg nincs az életében. Az emberek hajlamosak a magányt negatívan megélni, vagy társfüggőségbe menekülni, ha véget ér egy kapcsolatuk. Ez a dal arról szól, hogy az egyedüllétnek nem kell feltétlenül negatív színezetet öltenie, az egyedüllét lehet hasznos, önfejlesztő és lehet „így is jó” – ahogy a dalszövegben is szerepel. Van egy természetes vágyunk, hogy legyen társunk, de mindennek meg van az ideje és a folyamata. Néha jobb kivárni egy megfelelő személyt, mint belerohanni egy új kapcsolatba csak azért, hogy ne legyünk egyedül és magányosak.
Hogyan született?
A dalt a karantén időszak alatt rögzítettük, március környékén. Annyiban egyedi volt a felvételezés, hogy mivel nem tudtunk élőben találkozni, így egymásnak küldözgettük a hangfájlokat, majd online meetingek során átbeszéltük, hogy milyen hangzást szeretnénk, és azt próbáltuk minél jobban megvalósítani.
Honnan inspirálódtatok?
A dalokat saját tapasztalataink alapján, illetve a saját világunkra formálva írjuk. Nincs nagyon recept, hogy mi hogyan jön létre. Benne vagyunk egy szituációban, egyszer csak jön az ihlet, és akkor jó, ha van kéznél egy telefon vagy egy gitár. A hangszerelés része már inkább gyakorlati jellegű, jobban keretezhető folyamat.
Van valami jó sztorija?
Az alkotás részének kevésbé, de amikor már elkészült a dal, akkor volt lehetőségünk előadni egy dalszövegíró táborban, Kecskeméten a Szólórománcot, akusztikus változatban, és a visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Elsősorban a „szólórománc” kifejezésre jöttek nagyon hízelgő visszajelzések, függetlenül attól, hogy valaki rocker volt vagy teljesen más jellegű zenét szeretett. Maga a dalszöveg olyan témáról szól, amivel a legtöbben tudunk azonosulni, és ha erre van egy ilyen – magyarban eddig nem túl használatos – érdekes kifejezés, akkor az ember felkapja a fejét, hogy mi is ez pontosan. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy akár a magyar szleng részévé is válhat a kifejezés, onnan meg már csak egy lépés, hogy a magyar nyelv értelmező szótárába is bejegyzésre kerüljön a “szólórománc”.
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánljátok ezt a dalt és a klippet?
Mindenkinek, aki vágyik valakire, de önmagában is jól érzi magát. Vagy aki nagyon magányos és szeretne már egy társat. Utóbbiaknak azt üzenjük, hogy élvezzék ki ezt a szabadidőt és töltsék ki hasznosan, aztán idővel úgyis megérkezik az a személy, akire várnak. Addig meg hallgassák a Mörfilendet és a Szólórománcot!
A rendezőt, Ádám (basszusgitár, ének) a Budapesti Metropolitan Egyetemről ismeri, ahol Jun jelenleg filmesnek tanul. Ádám az egyetemen dolgozik, ahol különböző hallgatói klubokat szervez, többek között egy Photography Club-ot is, melynek Jun a vezetője. Innen az ismeretség, illetve azóta a barátság is. Angelát, a főszereplőt is az egyetemen keresztül ismertük meg, Ádám egy másik hallgatói klub, a Film Club egyik nagyszerű alkotásának a főszerepében találkozott vele először. A klipforgatás tervezésekor azonnal rá gondolt, mert nagyon tetszett az alakítása a klub filmben. Alessia pedig, habár csak egy pillanatra tűnik fel a videóban (amikor a főszereplő nekiütközik az utcán egy lánynak, és kiesik a telefon a kezéből), örülünk, hogy ő is elvállalta ezt a szerepet. Ő a gitárosunk, Dávid barátnője, illetve kollégája is egyben.
Hol forgattátok a klipet? Milyen volt a forgatás?
A klipet Budapest különböző részein (Vadász utca, Margit-híd környékén), illetve Szentendrén forgattuk. Nagyon jó hangulatban telt. A rendező, Jun, remekül irányította a jeleneteket, Angela, a klip főszereplője pedig ügyesen kivitelezte a rendező elképzeléseit, így elég gyorsan haladtunk. Egy nap alatt vettük fel az egész klippet, még úgy is, hogy néha az eső elől kellett bujkálnunk. Összességében egy nagyon pozitív élmény volt és egyben egy csapatépítő is. Szeretünk ezzel foglalkozni és reméljük a jövőben egyre több időt szentelhetünk a közös zenélésnek.
Kövessétek őket a Facebookon és a YouTube-on is!
Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/morfilend/?ref=bookmarks
YouTube csatornájuk: https://www.youtube.com/channel/UCvo4YnyXg7Zsh9KxGRfLXSA
Fotók: Horváth László
