Hosszú, hároméves csend és hallgatás után új koronggal jelentkezik Bozo. Az album első felét már nyilvánosságra is hozta a budapesti, punk-grunge, avagy saját megfogalmazásuk szerint prunge műfajában utazó zenekar. Ennek apropóján ültünk le a fiúkkal beszélgetni.
Mit kell tudni az Idegenek jönnek c. nagylemez első feléről?
Az Idegenek jönnek most kijött fele igazából a lemez mélázó “B” oldala. Azért is gondoltuk hogy érdemes ketté szedni az anyagot, mert ezzel időt is nyertünk keverésügyileg, és amúgy se hallgat már végig 10 számot egy ültömben senki. A számok összeválogatásánál direkt a melankolikusabb számokat tettük erre az oldalra. A terv az volt, hogy a téli depresszió legközepén adjuk ki (tehát februárban), de pont fél évet csúszott így is a keverés, tehát télen ajánljuk majd az újrahallgatást.
Mikor jön a többi?
A korong 2. fele és egyben az életigenlőbb energikusabb “A” oldal valószínűleg ősz végére várható. Ezen ugyanúgy 5 szám lesz majd, és klipet is tervezünk minimum egy dalhoz.
Miért tartott 3 évig a csend? Ihletre, töltődésre volt szükségetek?
A3 év csendből igazából csak nettó 1 év csend volt koncertügyileg. Optimisták voltunk a stúdiómunkálatok időbelövésénél, és kitaláltuk, hogy amíg nem lesz kész, ne adjunk koncerteket.
Miben változott a BOZO Vincenzo érkezésével?
A csend közepette bevettük Vincenzo-t is negyediknek, és vele átpróbáltuk az összes új és régi dalt, ami ugye egy ugyancsak relatíve hosszú folyamat volt, de nagyon eredményes. Az élő hangzásunk sokkal erősebb lett, és úgy érezzük, hogy Vincse volt a hiányzó láncszem a BOZO gépezetében. Aztán végül májusban megtörtük a csendet: 2 itthoni, 3 nápolyi koncerttel, majd jött a Fishing on Orfű, és 1 hete volt az EP bemutatónk az Aurórában. Utóbbin éreztük igazán, hogy visszarázódtunk.
Honnan jött a kapcsolat a Mayberian Sanskülotts Csordás Zitájával? Hogyan került ő a csapatba?
2011 óta Mayberian fan vagyok. Már akkor eljártam koncertekre, és néha Zitával is váltottunk pár szót. De mióta meghallottam a hangját, ő lett a kedvenc női hangom. Amikor megírtam a Hullám című számot, arra gondoltam, mennyire állat lenne, ha Zita énekelné?! Megkérdeztem, és pont volt hozzá kedve, aminek az egész zenekar nagyon örült!
Milyen volt a Nápolyi út? Hogyan fogadtak benneteket a helyiek?
A helyiek nagyon befogadóak és vendégszeretőek voltak. Strandoltunk, zenéltünk, próbáltunk, jártuk a várost, és bitang jó pizzákat ettünk egy-egy jó Espresso után. Hibátlan volt! Nekem a legjobb zenei élmény Pomiglianoban(- a dél-olaszországi Campania tartományban, Nápoly környékén, a szerk.) volt, ahol ugyancsak 2 dalt adtunk elő, de bemásztak az olaszok ránk és velünk buliztak végig azt az elég király 8 percet.
Olaszországba a zenekar nagy része már nem először volt (Vincenzo ott is nőtt fel) így a májusi koncert és pihenőutunk előtt már több helyi emberrel és zenésszel voltunk már nagyon jó barátok, szóval nem teljesen az ismeretlenbe mentünk, régi jó barátokat láthattunk ismét… Ami a legtöbb zenészről meg az ottaniakról elmondható h nagyon kedvesek voltak velünk meg nyitottak, néha már olyan mintha egy második otthonba érkeztünk volna. Vincenzo szüleinél voltunk elszállásolva, jókat ettünk, strandoltunk, koncertezünk, szóval végérvényben egy nagyon jó élménnyel gazdagodott a zenekar
Széles L. Gábor
2016.08.
