Jöjjön Kosztolányi Dezső Üllői-úti fák verse.
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.
Mi a véleményed a Üllői-úti fák írásról?
Írd meg kommentbe!
The post Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed