ISMERJÉK MEG A KÁVÉTERMESZTŐKET, AKIKNEK MUNKÁJA HOZZÁJÁRULT
A NESPRESSO UMUTIMA wa Lake Kivu ÉS A TANIM de Chiapas LIMITED EDITION
KÁVÉK MEGSZÜLETÉSÉHEZ
Két ország, melyeket több ezer kilométer választ el egymástól – mégis összeköti őket az elhivatottság, hogy a lehető legjobb minőségű kávét termeljék. A Nespresso kávészakértőit a mexikói Chiapas dús, vulkanikus tájain és a ruandai Kivu-tó élénkzöld domboldalain élő termelők elkötelezettsége inspirálta, amikor megalkották a legújabb Limited Edition kávékat: az UMUTIMA wa Lake Kivu és a TANIM de Chiapas őrleményeket.
A Nespresso nemzetközi kávészakértőjeként Shirin Moayyad több ilyen közösséget is meglátogatott, és elbeszélgetett a kávéültetvényeken dolgozó farmerekkel, így személyesen is megtapasztalhatta, mekkora odaadással dolgoznak ezek az emberek. Shirint lenyűgözte az az elkötelezettség, büszkeség, szorgalom és szeretet, amely összeköti ezt a két, igencsak különböző világot.
Ismerjék meg a chiapas-i termesztőket Mexikóban!
„A rendben tartott ültetvény a jó ültetvény” – jelenti ki határozottan Elvira Miguel Robledo. A mexikói Chiapas régió 60 éves farmere a nagyszüleitől örökölte a birtokot, és azóta gondosan ügyel arra, hogy kávéültetvényén minden a legnagyobb rendben legyen. Elvira nem köt kompromisszumot; a férjével együtt irányítja a vállalkozást, és ketten együtt biztosítják, hogy a földművelés és az szüretelés a legszínvonalasabb legyen. Elvira olyan nő, aki még ennyi év után is láthatóan ügyel az alapos munkára. „Amióta az eszemet tudom, a kávé az életem. Korán keltünk, kimentünk a farmra és kávét szedtünk. Mindig ezt csináltam, ezért is szeretem. Óriási örömmel tölt el minket, amikor sok kávénk terem, és tele tudjuk tölteni a kosarainkat. Azért jó minőségű a kávénk, mert teljesen tiszta, hiszen a termesztés során semmilyen vegyszert nem használunk.”
Ruben Miguel Velasquez viszont még csak most vág bele a kávétermesztésbe. Ahogy az lenni szokott, a 20 éves farmer a nagyszüleitől tanulta ki a mesterséget, és a jövőben ő is szeretné majd átadni tudását a gyermekeinek. Hogy miért olyan jó az ő kávéja? Azért, mert tisztában van a folyamat minden lépésével. „A termesztés egy éve alatt a cserjék gondozásától kezdve, a termés közvetlen napfénytől való védelmén át, a teljesen érett kávécseresznye leszüreteléséig számtalan különböző dolgot kell kézben tartani. Ezek határozzák meg a kávé minőségét.”
Raul German Solis Ortiz 58 éves, és Chiapas kávéültetvényein nőtt fel. Gyermekként figyelte, hogyan gondozzák szülei a termést; most már a saját farmját igazgatja, ahol a hagyományos módszereket a modern technológiával ötvözi, hogy a legjobb minőségű kávét állítsa elő. Erős benne a hagyománytisztelet, így munkája során még mindig rengeteg olyan tudást használ fel, amit fiatalon tanult a szüleitől. A folyamat minden lépésére ügyelni kell: „Mivel nincs főnök, így nekem kell gondoskodnom a cserjékről. Hozzám tartoznak!” Emlékeztet a szüleitől kapott tanácsra; ”gondosan műveld meg a kávét, mert ez a fáradság egy napon értékké válik.”
Ismerjék meg a ruandai Kivu-tónál élő termesztőket!
Zachariah Kabayego nagyon elegánsan fest legjobb kék öltönyében. Olyan emberről van szó, aki rengeteget tud a kávéról, hiszen 77 éves, és már 1958 óta dolgozik az iparágban, ahol az évek során sikert sikerre halmozott. A termelők ma már új módszereket alkalmaznak, de közel 40 éven keresztül Zachariah vagy kézzel működtetett hántológépeket, vagy köveket használt arra, hogy kinyerje a termésből a kávészemeket. 2000-ben csatlakozott egy olyan termelőszövetkezethez, amely egy központi malmot használva kiváló minőségben dolgozta fel az összes farmer termését. Ez fontos fordulópontot jelentett Zachariah számára, hiszen itt tanulta meg, melyik a legjobb időpont a kávécseresznyéik kézi szüretelésére, ha a legjobb minőségű kávéra vágyik.
Amikor arról kérdeztük, hogy miért olyan kiváló a ruandai kávé, nem sokat habozott a válasszal; „A termesztők miatt, és mert most már jók az eljárások és a képzések is. Más szóval a jó munka kitűnő minőséget eredményez.”
Danielle Katiyesi élete szintén megváltozott, amikor megismerte a vállalkozását teljesen átalakító szövetkezetet. „2001-ben szerettem meg igazán a kávét, amikor részt vettem az agrármérnökök képzésén. Itt rengeteg hasznos tanácsot kaptam a kávétermesztésről a szüreteléssel, a termés szállításával és feldolgozásával, a talajtakarással, a cserjék metszésével és a gyomtalanítással kapcsolatban.” A tanultak óriási változást hoztak Danielle életébe; most minden erejével a legjobb kávébogyók termesztésére összpontosít, és a minőségért felárat kap. Ma már több ideje van a gyermekeire, sőt teheneket is vásárolt – szóval úgy érzi, jobb lett az élete. Danielle még egy női szövetkezetet is alapított, amely egészségbiztosítást nyújt a tagok számára; ez egy szokatlan, de rendkívül hasznos szolgáltatás. „Boldog és büszke vagyok, hogy hozzájárulhatok országom fejlődéséhez” – mondja. „A szüleim idejében – akárcsak a saját pályafutásom elején – mindenki maga dolgozta fel a kávéját, és névtelenül adott túl rajta. Ma már tudom, hova kerül a kávém, ki vásárolja meg, sőt azt is tudom, ki veszi majd át a tenger túlsó partján. És nem csupán arról van szó, hogy pénzt kapok. Ez a pénz az országot gyarapítja, utakat és iskolákat épít, és nekem is megélhetést jelent!”
Ernest Nzamwitura a Kivu-tó környéki közösségek egyik szövetkezetének alapítója, és már több mint 30 éve foglalkozik kávétermesztéssel. Mint a legtöbb termelő esetében, az ő édesapja is farmer volt. S hogy mi a különbség az akkori és a mostani kávétermelési módszerek között? „Édesapám agronómus volt, ezért pontosan tudta, hogyan kell hántolni a termést, csakhogy régen műtrágyát és rovarirtót is használtak, míg ma már nem használunk ilyesmit. Apám idejében csak talajtakarást végeztek, de mi már állati trágyával is javítjuk a talajt. Régen nem biztosítottak árnyékot a cserjéknek; ma már tudjuk, milyen fontos szerepet játszik ez a kávécseresznye minőségében.”
Ernest átlagos napja azzal kezdődik, hogy felkészül az aznapi betakarításra. Feleségével és a dolgozókkal együtt leszüretelik az aznapi kávécseresznyéket, és délre átviszik őket a mosóállomásra. Amikor onnan visszajön, füvet kaszál az állatok számára. Ha nincs kávészezon, babot, maniókát és kukoricát termeszt, és persze gondozza a kávéültetvényét. Imádja a munkáját. „Kávé nélkül sehol nem tartanék. A kávé tett engem erős és gazdag emberré. A közösségünket tisztelik, a kávénknak köszönhetően elismernek minket. Büszke vagyok erre. A kávé teremtett lehetőséget a gyermekeim oktatására és egy új ház építésére. A kávénak köszönhetően szabadabb lettem, és ezért büszke és hálás vagyok”.
