Az alábbi szöveg kifejezetten kutyára írt, szabadon átírhatod a saját emlékeidre, közös élményeitekre.
Drága Kutyám!
Ma is reflexből nézek az ajtó felé, várom, hogy meghalljam a mancsod koppanását, a farkad csapkodását, a jól ismert örömteli szuszogást. Aztán rájövök, hogy most már csak a csend van – és bennem az a rengeteg emlék, amit együtt gyűjtöttünk.
Emlékszem, amikor először megláttalak. Nem tudtam, hogy pont te hiányzol az életemből, de te azonnal tudtad, hogy hozzám tartozol. Onnantól kezdve minden nap úgy jöttél elém, mintha én lennék a világ közepe. Senki nem tudott úgy örülni nekem, mint te.
Köszönöm a sétákat, amikor akkor is kimozdítottál, amikor legszívesebben a négy fal között maradtam volna. Köszönöm a játékos harapdálásokat, a huncut pillantásaidat, azt, ahogy az ölembe tetted a fejed, amikor szomorú voltam. A te szereteted feltétel nélküli volt: nem érdekelt, milyen napom volt, mennyi hibát követtem el – te akkor is ugyanúgy szerettél.
Nagyon fájt, amikor el kellett engedjelek. Ott ültem melletted, fogtam a mancsodat, és tudtam, hogy most egyszerre kell erősnek lennem helyetted is. Megígérem, hogy arra fogok emlékezni, mennyi örömöt hoztál az életembe, nem csak arra, mennyire hiányzol. Hiszem, hogy most már nem érzel fájdalmat, szabadon futsz valahol, ahol nincs hideg padló, nincs betegség, csak napfény, fű és játék.
A ház üresebb nélküled, de a szívem tele lett mindazzal, amit tőled kaptam. Minden kutya ugatása, minden sétáltatott eb, minden lehullott szőr a ruhámon rád fog emlékeztetni. Nem búcsúzom tőled örökre, mert amíg beszélek rólad, amíg elmosolyodom egy közös emlékünkön, addig itt vagy velem.
Köszönöm, hogy te voltál „a kutyám”. A legjobb döntés volt, hogy egymásra találtunk. Mellettem éltél – mostantól a szívemben élsz tovább.
Örökké szerető gazdid