A Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond nevelődési regénye Nyilas Misi, egy szegény, tehetséges debreceni kisdiák lelki „kalandjairól”: hogyan ütközik a gyermeki jóság és bizalom a felnőttek képmutatásával, igazságtalanságával, majd hogyan próbál Misi mégis megmaradni jónak. A cím az anya mondatából ered: „Légy jó, fiam… légy jó mindhalálig”, és a regény végéig kérdés marad, lehetséges-e mindig jónak maradni egy igazságtalan világban.
Alapszituáció: szegény kisdiák a debreceni kollégiumban
A történet 1892 őszén kezdődik a Debreceni Református Kollégiumban. Főhőse a 12–13 éves Nyilas Mihály („Misi”), szegény falusi családból származó diák: apja kántortanító, az anyja beteges, a nagypapa elszerencsejátékozta a vagyont, testvérei (Viola, Bella, Sanyika) is nehéz sorsúak. Misi fizikailag gyenge, de lelkileg érzékeny, becsületes, tehetséges: jól tanul, verset ír, hegedül, és nagyon szeretne „jó” lenni, hogy bizonyítson a családjának. Már a regény elején megszerzi álmai könyvét, egy Csokonai-kötetet, ami jelzi, hogy a szellemi értékek fontosabbak neki a pénznél.
Pósalaky úr, a lottószelvény és az első hazugságok
Misi szobafőnöke, Nagy úr „állást” szerez neki: minden nap egy órát kell felolvasnia Pósalaky úrnak, a rigolyás, bogaras, magányos öreg úrnak, aki cserébe fizet neki. Pósalaky megszeretni Misit, titkainak részese lesz, még lottószelvényt is rábíz – Misinek kell feladnia. Az ártatlan fiú azonban elveszíti a szelvényt, és fél bevallani. Először csak hallgat, majd hazugságba keveredik: azt mondja, feladta, sőt később azt hazudja, Budapesti lutrin játszott, ezért nem nyertek.
Ez a hazugság-sorozat az egyik kulcsmotívum: Misi ráérez, hogy „hazudni néha kényelmes”, mert el lehet kerülni vele a rendszertől és a felnőttektől jövő büntetést. Lelke azonban nem bírja az önellentmondást: egyszerre akar jó maradni és menekülni a következmények elől.
Bella, Török János és a félreértések lavinája
Misi nővére, Bella cseléd egy debreceni úri házban, sokszor jön be kézimunkázni, nála bukkan fel a féltékeny, félig udvarló-félig durva Török János tisztviselő. János titokban levelet küld Bellának, Misi viszi-hozogatja az üzeneteket – félreérti a felnőttek világát, és azt hiszi, jót tesz, „közvetít” a szerelmesek között.
Amikor Bella Jánosnak visszaüzen („sehogyse-szívesen”), János megsértődik, és Misi is kellemetlen helyzetbe kerül. Egy félreértett levél, egy elejtett megjegyzés, plusz a lottószelvény ügye lassan összeadódik: úgy látszik kívülről, mintha Misi titkolózna, lopna, fondorkodna.
A nagy vád: lopás, tisztaság, szégyen
A kollégiumban eltűnik egy kalap, korábban Misi már hazavitt egy kést, amit szintén félreértenek, az osztálytársak gyanúsítgatni kezdik. Misi gyenge, visszahúzódó fiú, ezért könnyű célpont: a gyerekek közül többen csúfolják, a tanárok pedig – amikor sorra kerülnek a félreértések – inkább a „biztonságos” megoldást választják, és bűnösnek tartják.
A regény legfeszültebb része az iskolai „kihallgatás”: Misi érzi, hogy nincs hangja, nincs „védelme” a felnőttekkel szemben. A tanárok már eldöntötték, hogy ő hazudott, ő lopott; hiába mondja, hogy „nem bántottam senkit, nem csináltam semmit”, nem hisznek neki. Ekkor tör ki belőle a kétségbeesett kiáltás: „Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!”
Ez a pillanat a teljes kiábrándulás: addig hitt a tanárai és a rendszer igazságosságában, most szembesül vele, hogy a felnőttek világa gyakran előítéletes és igazságtalan.
Isaák Géza nagybácsi és a befejezés
A válság akkor oldódik, amikor megjelenik Isaák Géza, a nagybácsi, aki Pesten tanít. Utánajár az ügynek, beszél a tanárokkal, és végül kiderül az igazság: Misi neve tisztázódik, a lopás-vád és a lottó-ügy is lelepleződik. Gheza bácsi magához akarja venni a fiút, Pestre vinné, „a maga iskolájába”, és nem fogad el pénzt a szegény családtól.
A regény végén a lázas, kimerült Misit rokonai meglátogatják:
-
Viola bocsánatot kér, amiért egyszer bajba sodorta.
-
Elmondják, hogy Bella a gazdag rokonokhoz kerül, akik ráhagyhatják a vagyonukat, Sanyika Pestre mehet tanulni.
Géza bátyja megkérdezi Misit: mire akarja tanítani az emberiséget? Misi sírva, összekuporodva csak ennyit rebeg: „Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…” Ezzel a mondattal zárul a regény: a világ igazságtalan, de az egyetlen értelmes válasz rá mégis a jóság lehet – akkor is, ha nem mindig hálálják meg.
Főbb témák: gyermeki jóság vs. felnőtt világ
-
A regény a gyermeki lélek védtelenségéről szól: hogyan él meg egy jóra törekvő, érzékeny gyerek igazságtalanságot, megaláztatást, félreértést.
-
Kritika a korabeli iskolarendszerrel szemben: a kollégiumi világ rideg, hierarchikus, előítéletes, a tanárok nem mindig látják a gyerek „belét”, csak az esetet.
-
A jóság törékenysége: Misi maga is elbukik (hazudik, önmagát dicsőíti), mégis „összerakható” marad – nem szent, hanem ember, akit mégis a jóság eszménye vezet.
A „légy jó mindhalálig” ezért nem olcsó gyermeki morál, hanem kemény kérdés: lehet-e, érdemes-e jónak maradni akkor is, ha a környezet nem igazságos, ha a jóságot kihasználják vagy félreértik.