By Nemlajos
Olyan ritkán beszélünk arról, amikor büszkék vagyunk. Mi anyák. Valahogy nem elégszünk meg azzal a társadalmi nyomással, ami amúgy is rajtunk feszül, hogy az anyaság mellett kiegyensúlyozott nők, kívánatos feleségek és tökéletes háztartási alkalmazottak legyünk, mi még a „főállásunkban”, az anyaságban is szeretjük inkább a hibákat észrevenni.
Jó, nem mindenki, de sokan igen. És én is ebbe a táborba tartozom.
Pedig alapjában humorral szemlélem a világot, az anyai szerep mégis sokszor megijeszt, és túl komolyan veszem. Hogy nem vagyok elég jó nekik. Hogy nem csinálom elég jól. Hogy nem azért utálatos, káromkodik, üt-rúg-harap, mert éppen egy-két-három éves, és éppen ilyen-olyan korszakban Forrás és bővebb INFO
Mondd el a véleményed
