Ivanova Daniela –

az első kerekes székes énekesnő

Ivanova Daniela egy picit más, mint hasonló korú társai. Ő egy csodálatos szépségű kerekesszékben élő lány, aki már eddig is sokat tett annak érdekében, hogy mi, ép emberek jobban elfogadjuk Őt és sorstársait. Fantasztikus érzés számára, hogy olyasmiben ért el eredményt, ami a világon a legfontosabb számára: az éneklésben. 2015-ben a KI MIT TUBE online tehetségkutatón a zene kategóriában 373 versenyző közül a legjobb 10-ben lehetett! Kaszás Bence fotós készítette el élete első és második videoklipjét, utóbbi a Tékozló angyal címet viseli, és a verseny döntőjében debütált, ma már pedig majdnem 15 ezer kattintással büszkélkedhet a Youtube videó megosztó oldalon.  4 hónapja lett 27 éves, és talán elmondhatja, hogy több minden történt vele ennyi idő alatt, mint mással egy egész élet alatt. A szülinapján elhatározta, hogy a kerek 3.X-re szeretne olyasmibe is belekezdeni, amibe eddig nem, hiszen 3 év alatt még sok-sok kitűzött célt lehet elérni! Csak buzdítani tud mindenkit arra, hogy higgyen, bízzon, tegyen az álmaiért, céljaiért, és ha úgy alakul, ne féljen sem adni, sem kapni! Elvégre így működik az univerzum, az élet nagy körforgása. A 30. év nagy vízválasztó lesz számára, szimbolikus jelentéssel is bír, az ő szemében ugyanis ekkorra válik egy lány érett, kiforrott személyiségű, öntudatos és felelősségteljes nővé. Megtanult optimista maradni, és könnyek helyett sokat mosolyog, mert a mosoly az egyetlen dolog a világon, ami nem kerül pénzbe, s aminek segítségével sok embernek adhat hitet és szeretetet.

– Egy nagyon ritka genetikai betegséggel, az Osteogenesis Imperfecta-val, más néven „Üvegcsontúsággal” küzdesz születésed óta. Honnan ered ez a betegség, és hogy kerültél a kerekesszékbe?

– Ez egy genetikai eredetű betegség, és a csontok gyakori törésével jár. Gyermekkorban jellemzőek inkább a törések, így hát akkoriban még elég volt egy tüsszentés, vagy rossz mozdulat ahhoz, hogy eltörjön valamim. 8 éves koromban kerültem kerekesszékbe, ami hatalmas szabadságot biztosított számomra, ugyanis addig babakocsival közlekedtem és nehezen viseltem, hogy e miatt sokszor kisebbnek gondoltak a koromnál. Persze erre a kistermetem is rátett, ugyanis a betegségem velejárója, hogy a csontok és az izmok nem fejlődnek megfelelően, ezért alacsony maradtam.
Az utóbbi 10-15 évben viszont már alig volt törésem, jobb az egészségem és a közérzetem. Még mindig nagyon óvatosan kell mozognom és közlekednem, illetve járni sem fogok tudni, de az önállóságom biztosított a kerekes székemnek és a jó kondimnak köszönhetően.

– Hogyan tudtad elfogadni állapotod, ahogy nőttél, és kik segítettek neked a gyógyulásodban, milyen terápiákat csináltál végig? Hogy küzdötted le a sok fájdalmat és negatív kritikákat?

– Mivel én ebbe az élethelyzetbe születtem, ezért sosem éltem meg traumaként a sérültségemet. Tinédzserkoromban is inkább a külsőmön, mint sem a kerekesszéken, vagy a betegségemen bosszankodtam. Nyilván nehéz volt magamat elfogadni olyannak, amilyen vagyok, de nem gondolom, hogy ezen nem estem volna át akkor, ha épnek születek. A családom és a barátaim támogattak és támogatnak mai napig is. Gyerekként bentlakásos iskolába jártam, terápiákon nem vettem részt, de úsztam és tornáztam. A tánc 8 éves koromtól kezdve egészen 21-22 éves koromig szerves része volt az életemnek. A fájdalmak leküzdésében a családom segített, mindig is egy szeretetteljes légkör vett körbe. Negatív kritikákkal szerencsére sosem találkoztam a sérültségemet illetően, legalábbis most egy sem jut eszembe.

– Pár éve indultál a Miss Colours Hungary Kerekes székes szépségversenyen. Mit kaptál a versenytől? Olyan bájos és tiszta kisugárzásod van, hogy én mindenképp királynőnek választottalak volna.

– Nagyon kedves vagy. J Fantasztikus élmény volt számomra egy ilyen versenyen részt venni. Imádtam minden egyes pillanatát és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a döntősök között lehettem! Élveztem a castingokat, a portréfilm forgatását, a koreográfia betanulását és természetesen a döntő estéjét. Jó érzés volt gyönyörű ruhákban, sminkkel és szép frizurával végig vonulni a kifutón, és versenyezni a koronáért. A legnagyobb benyomást rám a fotózás tette, ugyanis Nánási Pál kapott minket lencsevégre és szuper volt egy profi fotós képein viszont látni magamat.

– Mióta énekelsz és milyen olyan hatás ért téged gyermekként, amitől a zene elkezdett komoly hivatásoddá is válni? Szülői zenei szeretet, egy koncertélmény? Mit ad neked az éneklés, a színpad?

– Kislányként az anyukám és a nagymamám mindig énekeltetett és mondókákat mondatott velem. Persze az egészet videóra is vették, amiken ma már jókat derülünk. Nagy hatással voltak rám azok a zenék, amiket anyukám hallgatott, s ezek a mai napig meghatározzák a zenei ízlésemet. Ő például Celine Diont, Whitney Houstont és Mariah Careyt imádta, így őket szerettem meg én is, és kezdtem el velük együtt énekelgetni, illetve próbáltam utánozni őket. Megkedveltem továbbá a szerb és latin zenéket is, előbbit a szerb gyökereim, utóbbit pedig a gyerekként gyakran nézett mexikói szappanoperák miatt. 🙂
19 éves koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni az énekléssel, azóta vannak tv-s szerepléseim és fellépéseim is. A zene és az éneklés a lételemem, szabadságot és életszeretet ad. Nincs olyan pillanat az életemben, amikor ne szeretnék énekelni. Persze, a lámpaláz, a drukk olykor elveszi a kedvem a szerepléstől, de ezen hamar túllendülök, ha arra gondolok, hogy ismét előadhatok egy szép dalt és mutathatok magamból valamit az embereknek. Szeretnék szárnyalni a színpadon.

– A Paraszupersztárt és más versenyeket is megpróbáltál már. Milyen eredményekkel jöttél el, és segítik-e ezek a tehetségkutató versenyek a fejlődésedet?

– Abszolút segítik. Három komolyabb versenyen vettem eddig részt, az egyik a Paraszupersztár volt, amin az elődöntőig jutottam, a második pedig egy Országos Karaoke Bajnokság, amin pedig a középdöntőig. A harmadik a már fentebb említett Ki Mit Tube volt, itt a legjobb 10-ben lehettem, egyetlen női versenyzőként. Ez nagy büszkeség számomra.
Ezek a versenyek remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy kipróbáljam magam nagy közönség előtt, és kapjak visszajelzést arról, hogy tetszik –e az embereknek az, amit csinálok és képviselek. Rengeteget tanulok a pozitív és negatív kritikákból egyaránt.

– Úgy érzem neked kinyíltak a kapuk, mert egyre több helyen fellépsz már. Kinek köszönhető a tehetséged, és hogy idáig eljutottál?

– Hiszem, hogy a tehetség Istentől származik, de persze a családban is érzékelhető a muzikális vonal. Mindig vannak olyan kapuk, amik bezárulnak előttem, de nem sokkal utána ki is nyílik egy másik. Vannak kisebbek, nagyobbak, könnyebben és nehezebben nyithatók, és vannak olyanok is, amiket nekem kell megkeresnem. Sok lehetőséget annak köszönhetek, hogy utána jártam dolgoknak és nem féltem megemlíteni, hogy mennyire fontos számomra a zene. Szerintem, ha valaki ezt nem erőszakosan, türelmetlenül, „nyomulva” teszi, hanem alázatos és szerény, akkor az emberek szívesen emlékeznek rá, és hívják majd el egy jövőbeni esemény kapcsán.

– Egyetemre jársz, de sok időt szentelsz barátaidnak, és mindig megragadod az ünnepi alkalmakat, melyekről értesülhetünk Facebook oldaladról. Mit jelentenek neked az ünnepek?

– Nagyon fontos szerepet játszanak az ünnepek az életemben. Ezek az alkalmak a szó jó értelmében megállásra „kényszerítenek”, és azt közvetítik, hogy: „Hé, pihenj meg egy pillanatra ebben a rohanó világban, és nézd meg ezt a csodát, ami körülvesz!”. Szülinap a barátokkal, egy békés családi Karácsony, vagy egy bulis Szilveszter mind-mind olyan pillanatokkal ajándékoz meg, amikért szerintem igazán érdemes élni. Fontos, hogy a napi teendőink és kötelességeink mellett mindig legyen időnk értékelni a jót és hálát adni azért, amink van. Ezt az év minden napján meg kellene tennünk, de sokszor a nagy pörgésben elfeledkezünk róla. Viszont az ünnepek segítenek az embernek szentimentális hangulatba kerülni, elgondolkodni, átszellemülni. Szerintem ez jó.

– A családod vidéken él. Hogy tudtad elfogadni a korai távolságot, és milyen tanáccsal látnád el a fiatal vidéki tanulókat, akik hasonló helyzetben vannak? Hogy lehet túlélni a mindennapokat, beosztani az idődet (munka, tanulás, szórakozás), e mellett pedig spórolni úgy, hogy ne éhezz hó végére? Van-e valamifajta törvényed?

 

– A családom 19 éves koromban költözött le vidékre, ez egyáltalán nem okozott kellemetlenséget az életemben. 8 éves korom óta voltam kollégista, 13 évesen pedig már egyedül közlekedtem. Mindig is imádta önálló lenni, a szüleim leköltözésekor pedig már tervezgettük a párommal az összebútorozást.
Eleinte picit nehéz volt menedzselni megfelelően a dolgokat: együtt élni egy férfival, háztartást vezetni, dolgozni, tanulni, kutyát nevelgetni. Ma már észre sem veszem ezeket a nehézségeket, a pörgés az életem része, bár azt tudom, hogy fejben nehezen kapcsolok ki. Mindig valamin jár az agyam, a számlákon, a vizsgákon, a mosatlanon, vagy a sulis beadandókon, tehát a fáradság alapvetően folyamatosan jelen van, de igyekszem mindenhol ott lenni, és életem minden területén helyt állni, ami persze sosem sikerül.  Néha nem spórolok eléggé, nem adok le valamit időben, vagy nincs időm magamra, de azt gondolom, hogy ez így van rendjén. Mindenkinek megfelelni lehetetlen, de nem is kell, hiszen a tökéletlenség teszi teljessé az embert.

– Nagyon szép arcod és különleges alakod van. Már többször vettél részt divatbemutatón, fotózásokon. Mit jelent számodra a divat, a ruha, a hétköznapi- ünnepi-fellépési smink, a haj, a köröm, a cipő?

– Ezek mind fontosak számomra, imádom megélni a nőiességem minden egyes kis momentumát. Akkor érzem jól magam a bőrömben, ha a fejemben, a lelkemben minden rendben van, és a külsőm is kifogástalan. Néha jól esik kényelmes ruhába bújni otthon és csak pihenni, de alapvetően szeretek adni magamra. Kialakítani, formálni, változtatni a stílusom, követni a „saját divatom”, és inspirálódni az aktuális trendekből. Szeretem ha a színek, a kiegészítők harmonizálnak egymással, és a sminkemre is nagy ügyet fordítok. Imádok kísérletezni!

– Lassan 2 éve, hogy elkészült életed első videoklipje, a Never say never, melyet ajándékba kaptál a siket dalszövegírótól, Napsugár Annától.  Idén pedig bejutottál a Ki Mit Tube középdöntőjébe, és leforgattátok a második videót. Ezután sem volt megállás, a döntőbe jutásod után ugyanis egy harmadik videó is megszületett. Mit jelentenek számodra ezek a klipek, és kik vettek részt a munkálatokban? Mi a mondanivalód?

– Az első két klipet Kaszás Bence, a harmadikat pedig Csorba Nóra forgatta. Mindhárom dalra nagyon büszke vagyok, ebből egy saját, kettő pedig feldolgozás. A Never say never a soha fel nem adásról szól és Anna saját dalának angol verziója. A dalszöveget egy barátnőmmel, Tóth Tímeával közösen adaptáltuk át angol nyelvre, a hangszerelés pedig Kaszás Péternek köszönhető. A második dal egy mashup, azaz dalegyveleg volt, amelyet három mai popdalból készítettem el akusztikus verzióban. A harmadik szám pedig kifejezetten a döntőre készült, és Szepesi Richárd írta. Mind a dalszövegért, mind a hangszerelésért is neki tartozom hálával, a stúdiómunkálatokban pedig a Cultus Digital és Miks Csabi vettek részt.

– 9-ik helyen végeztél a KI MIT TUBE versenyen, amihez gratulálok! Mit adott neked ez az egész?

– Izgalmas heteket, egy csipetnyi népszerűséget és rengeteg tapasztalatot. Viszont amit leginkább a versenynek köszönhetek, s amire a legbüszkébb vagyok, az az emberek irántam tanúsított szeretete és támogatása. Mivel szavazás útján juthattam el a 9. helyig, ezért számomra itt bizonyosodott be igazán az, hogy akkor érdemes bármit is csinálni, ha az embereknek ezzel örömöt okozhatsz. A verseny kapcsán sok mindenkinek adtam, és sok mindenkitől kaptam. Ez volt nekem a legnagyobb ajándék a Ki Mit Tube-tól.

– Mi az álmod, mit szeretnél még elérni? Szükséged van hozzá segítségre?

– Úgy érzem, hogy a hosszú évek alatt önerőből, azaz bármilyen produkciós iroda támogatása nélkül-, eljutottam arra a pontra, ahol már azt mondhatom: ha most abba hagynám, majdnem elégedett lennék. Azért mondom, hogy majdnem, mert bár sok fellépésem van, és rengeteg élménnyel gyarapodtam, még mindig nem jött el a nagy áttörés. Természetesen vonz a „siker, fény, csillogás” engem is, mint másokat, de ami igazán nagy vágyam, az továbbra is az alkotás. Alkotás, de már nem amatőr, hanem professzionális szinten. Ehhez viszont úgy vélem, hogy egyedül kevés vagyok, és bevallom, segítségre van szükségem ahhoz, hogy továbblépjek. Szeretném, ha általam új dalok születnének, olyan dalok, amelyek megmutatják, hogy ki is vagyok én. A dalaim lennének az én kis „gyermekeim”, amiket az utókorra hagyhatnék, és a legféltettebb emlékeimet, érzéseimet, gondolataimat és megélt pillanataimat tartalmaznák.
Az lenne számomra a legnagyobb boldogság, ha egy olyan lemezt tudnék kiadni a kezemből, amit örömmel hallgatnának végig az emberek. Úgy dúdolgatnák a dalokat otthon, akár takarítás közben, ahogy én dúdolgattam Celine Dion muzsikáit kislánykoromban. Sírnának a szomorú dallamokon és mosolyognának a szép gondolatokon. Megdobbanna a szívük egy-egy taktus hallatán és lúdbőröznének, ahogy én szoktam, amikor egy új remekművet hallgatok. Ezt szeretném elérni, ez a legnagyobb álmom, és ennek megvalósításához lenne szükségem menedzserre, kiadóra és szponzorokra.

– Szilveszterre milyen 5 gondolatot osztanál meg a Divatikon.hu olvasóival?

– Amit tanácsolok, azt saját magamnak is ajánlom, és igyekszem majd megfogadni 2016-ban (is):

1. Soha ne legyél túl elfoglalt ahhoz, hogy legalább egy pillanatra megállj, és észrevedd a csodát magad körül! Legyen az a napsütés, egy gyermek mosolya, vagy egy finom süti szelet. A lényeg, hogy értékeld a szépet, még ha olykor keveset is látsz belőle…
2. Az élet múlandó, és végtelenül törékeny. A legjobb barátnőm elvesztése után megtanultam, hogy amit egyszerűen csak magától értetődőnek veszünk, sajátunknak tekintünk, az egy pillanatig sem az, és nem is lesz soha. Lehet, hogy ma még így van, de holnap már úgy lesz. Persze, gondolkodj előre, de inkább a pillanatnak élj!
3. Ha az állandóságtól rosszul érzed magad, ne félj változtatni!
4. Ha bal lábbal kelsz fel, indítsd a napot valamivel, amit imádsz! Én énekelni szoktam, attól nyugszom meg és vidulok fel. Szánj egy fél órát arra, hogy örömet okozz magadnak, és ne gondold azt, hogy ez önzőség! Elvégre Te vagy az a személy, akivel egy egész életet kell leélned… 🙂
5. S egy kedves barátom bíztató soraival búcsúznék: „Tedd meg azt ma, amit mások nem tesznek meg, hogy holnap megtehesd azt, amit mások nem tehetnek meg!” Hajrá! 🙂

Köszönöm a cikket. További kitartást és sikert kívánok karrieredben.

Köszönöm szépen, viszont kívánom!

 

Cikk író:

Napsugár Anna

Fotók:

Facebook, Napsugár Anna