Milyen volt belülről, hogy élted meg a Popipari Paripa tegnapi premierjét a M2 Petőfi TV c. műsorában?
Nekem ez az MR2 – Petőfi TV vonal nagyon bejön, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy itt debütálhatunk a klippel. Különösen annak, hogy élőben is eljátszhattunk egy dalt – az Áfatartozást, amiből az előző klip készült. Az lett volna az igazi, ha beférünk mind a 8-an… merthogy normál esetben annyian vagyunk színpadon! Nagy meglepetés volt számomra, hogy Szenes Laura (- az M2 Petőfi TV c. műsorának egyik műsorvezetője, a szerk.) velem énekelte a dalt a műsorban! Gyakorlatilag szóról szóra tudta.
Amennyire tudom, elég korán magába szippantott a zene világa…
Hát, igen. Tizenhatéves korom óta járunk együtt… a zene meg én. 1990-ben jöttünk össze a gimnáziumban. Azóta kipróbáltunk minden pozíciót. Álltam fronton, dolgoztam a háttérben (mint menedzsment, és mint alkotó), de a kamerába is néztem már minden oldalról… Korábban is volt és jelenleg is van könnyűzenei tv-műsorom… Mindezek mellett pedig “alvállalkozóként” különböző produkcióknak írok dalszövegeket.
Melyik “vonal” áll hozzád közelebb? Mit csinálsz a legszívesebben?
Azt hiszem, hogy alkotni és előadni szeretek leginkább. Mint dalszövegíró sok előadónak és igen különböző igényekre írok. De tényleg! Írok színházba, van sporthimnuszom, popzenei slágerem, szövegem jazzlemezen, televíziós műsorfőcímem, sőt kamarazenekar és szimfonikus zenekar is játszik olyan dalt, amiben a sorok a nevemhez köthetők. Szeretek a megrendelői elvárásnak megfelelni.
Honnan jött a popipari paripa ötlete?
Magyarország egy 10 milliós ország Európa közepén – nem túl nagy piac… rengeteg tehetséges ember – akik a világ bármelyik pontján megállnák a helyüket… és valahogy döcög az egész. Arra gondoltam, hogy megírom, amit gondolok. Eszembe jut, hogy régen egy VivaComet-re vagy egy Bravo-díjátadóra egy-egy produkció limuzint bérelt, de csak 100 métert tett meg vele a bejáratig, mert csak erre volt pénze….és van egy csomó ilyen sztori… félre ne érts, én is tele vagyok ilyen történetekkel! Volt, hogy top-produkcióknak dolgoztam, de arra nem volt pénzem, hogy enni vegyek magamnak… és persze cigarettáztunk, de a szerzőtársammal, Havas “Chico” Lajossal hurutoldó teából sodortuk magunknak a cigit, mert nem tudtunk megvenni. Vadiúj szponzorcuccokban vagánykodtunk, de jegyünk nem volt, hogy hazamenjünk Balassagyarmatra vonattal… Mindeközben nagyon vidáman és szabadon éltünk. Lemezeket írtunk, és úgy éreztük, hogy miénk a világ!
Némi keserűséggel vegyült nosztalgiát érzek a szavaidból…
Igen??? Pedig abszolút nincs! Amikor Mező Misi azt énekli a Magna Cum Laude dalban, hogy “Míg mások keményen dolgoznak, mi boldogan éhezünk…” pontosan tudom, hogy miről van szó! A mai napig szívesen emlegetjük ezt a korszakot Lajcsival, pedig mindkettőn munkája beért.
Hallottam, hogy tartasz úgynevezett Lemezkóstoló estéket. Mesélnél erről?
Van egy kedves barátunk, egy fantasztikus ember… Garai Juditnak hívják, ő egyébként egy kiváló színházi dramaturg. Sokat beszélgettünk a lemezkészítés kapcsán, és rengeteg háttérsztorit ismert meg… arra gondoltunk, hogy ezek az abszolút emberi – olykor hétköznapi, olykor nagyon furcsa – történetek nemcsak közelebb viszik a hallgatót a dalokhoz, de önmagukban is megállják a helyüket… és akkor kitaláltuk, hogy üljünk le az emberekkel, és beszélgessünk róla; hogy készül egy lemez, hogyan lesz egy elszegényedett vidéki fiúból könnyűzenei “alvállalkozó”, aztán saját lemezes előadó, miről szól a Mosógép, a kád meg a cigi című dal, satöbbi, satöbbi. A beszélgetések közben elindítunk dalokat, így nemcsak minket, hanem zenét is hallgathatnak… nagyon közvetlen este, ahol tényleg az emberek szemébe nézünk, és ha arról van szó, bárki kérdésére szívesen válaszolunk.
Akkor őszintén: a Popipari paripával kapcsolatban vannak valamilyen friss élményeid?
Azon kívül, hogy Balogh Balázs (a klip rendezője) és Huzella Júlia (színművésznő, és a klip főszereplője) iszonyatosan kreatívak, ügyesek és mindig meglepnek valamivel?! Néha kapok szülőktől telefonnal felvett videókat, ahogy a gyerekek éneklik. Ez nagyon muris… 3-4 éves gyerekek vidáman kántálják a sorokat a hazai könnyűzenei életről! Meg az is vicces, hogy koncerten mindig ezzel zárunk – hozzáteszem, hogy egy Lombos El Marci & a Juhász Attila Jazz Septet koncert például az Orfeumban kifejezett pozitív hangulatban zajlik – … és jó hangulatban mennek az emberek haza, pedig az a dal vége, hogy “Na gyere Paci, baktassunk együtt a Teréz körúti zaciba!” Szóval képzeld el, hogy van egy esti program, ahol az a mondat hangzik el utoljára, hogy “indulás a zálogházba”, mégis mindenki boldogan távozik!
Köszönöm szépen az interjút!
Széles L. Gábor
2015.10.10