Lullaby címmel új klippel jelentkezett nemrégiben Kiss Flóra. A dal egy öt nótából álló kislemez egyik trackje. Mint azt Flórától megtudtuk, még legalább 2-3 dalhoz szeretne klipet forgatni, szerinte ugyanis így juthatnak el leginkább dalai az emberekhez.
[divider]
/Fotó: Gábor Béla/
Az albumról az énekesnő így nyilatkozott:
“A lemez kislemez. Öt dal lesz rajta, szeretnék még legalább kettőhöz klipet forgatni, ha nem 3 hoz… ezt majd az idő eldönti. Úgy gondolom, így juthat el leginkább az emberekhez. Ez az első anyag, amit csináltam, csináltunk. Teljes mértékben az útkeresés attitűdjével születtek a dalok, emiatt, a zenei alapok elég szerteágazó stílusvilágokhoz köthetők. Van rajta rock, pop, és hip-hop alapokkal megáldott dal is, de szerintem az érzékeny fülűek a jazzt is hallani fogják a dalokon itt ott. Ami mégis egyben tartja az talán az én személyem, vagy éneklésem, ettől mégis kerek egész lett. Először írtam magamtól szövegeket kisebb segítséggel, és vettem részt komolyabban az alkotói folyamatokban. Tehát már nemcsak, mint előadó vagyok jelen, hanem javarészt szerzőként is. A Cseh Tamás Program pályázatát sikeresen megnyertem én is, mint rajtam kívül még oly sok tehetséges fiatal előadó és zenekar, ennek segítségével sikerült végül felvételezni az anyagot, illetve videoklipet forgatni az egyik dalra. Rajtam kívül Li Olivér – gitár, Pusztai Csaba – dob, Heller Erik – basszusgitár, Szakonyi Milán – billentyűk vettek részt a lemez elkészítésében. Leginkább Olivér és Erik hozta a zenei alapokat, majd arra én szöveget, illetve énekdallamokat írtam. De nem elhanyagolható Scheer “Max” Viktor producerünk neve, akinek nagyon sok szerepe van abban, hogy a dalok így, ebben a formában, és ilyen remek minőségben kerültek a lemezre, ő volt a hangmérnökünk is.“
A fiatal énekesnőtől azt is megtudtuk, hogy csak nagyon későn ébredt rá arra, hogy az ő útja az énekesi pálya:
“Soha nem az voltam, aki már az anyaméhben tudta, hogy énekesnő akar lenni. Nagyon későn jött az elhatározás, valójában a főiskolán. Mindig is szerettem írni, és akik olvastak tőlem, folyton unszoltak, hogy érdemes ez ügyben ütnöm a vasat. Ezért jelentkeztem kommunikációs szakra, mert ott majd biztos lehet írni… Mondanom sem kell, hogy mennyire voltam az előretervezős, racionális típus, ha ilyen gondolatokkal mentem el a főiskolára… De persze ahogy Petőfi is mondta “az idő igaz, s eldönti ami nem az”. Aztán rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Emlékszem a pillanatra, amikor hajnali 2-kor az albérletemben ráébredtem, hogy valójában többet énekelek, és böngészek új zenék után, mint tanulnám azt, amiért a főiskolára jöttem. Meg aztán be kellett vallanom magamnak, hogy a kommunikáció szak nem nekem való, vagy talán nem is a szak, hanem az a közeg, ami ott fogadott. Engem maga csak az írás érdekelt. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy a helyes mederbe terelem a dolgokat, és ehhez a helyes mederhez vezető legrövidebb út volt a Kőbányai Zenei Stúdió.”
/Fotó:Bonyhádi Zoltán/
“Fiatal koromban engem másképp érdekelt a zene”
“Fiatal koromban engem másképp érdekelt a zene, mint a többi zene iránt érdeklődő gyereket.Nem voltam egy képzett zenész, a családban senkinek nincs kapcsolata a hangszerekkel, sem az énekléssel. Valamikor 7 éves koromban elkezdtem a szolfézst, de azthiszem a második félévet már csak az ablakon való kibámulással töltöttem…A padtársam vigyorán, és a szolfézsterem illatán kívül nem emlékeszem semmire.A zenét viszont imádtam. Apám hétvégente hangos zeneszóval keltett, ha tetszett, ha nem. Az ő változatos igényessége terelt – azt hiszem – engem is erre az útra.”- nyilatkozta Flóra.
“Énekeltem a gimis rockzenekarban, majd jött a téblábolás a rocksztárság és a kommunikáció szakos kötelességtudó hallgató mivolt között.”
2015.09.22