Vannak napok, amikor motiválnom kell magam még az ágyból felkelésre is. Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül. Ilyenkor nehezen megfogalmazható kedvetlenség vesz erőt rajtam. Régebben hagytam magam a drámában, és elhittem, hogy ha bal lábbal ébredek, az egy elátkozott nap és kész. Aztán teltek az évek, egyre több könyv, tanfolyam, emberi kapcsolatok, és mély önvizsgálatok sora vezetett el oda, hogy megértettem, én (csakis én) döntöm el milyen lesz az a nap. És nem csak a nap, hanem az egész előttem álló élet. Mert ugye minél többször hagyom magam a “bal lábasban”, annál mélyebbre csúszok az iszapba.
Régen gondolkodom egy “majdnem Buddha” életvezetési A teljes cikkért KLIKK!
Mondd el a véleményed