Jöjjön Máté Péter: Furcsa játék ez az élet előadása.
Máté Péter: Furcsa játék ez az élet dalszöveg
Furcsa játék ez az élet,
És az ember gyakran téved,
Igy lenne jó? Vagy tán másként?
Nem ad választ a száz év.
Sűrű lombú erdő mélyén,
Pipálgat egy barna kémény,
Kicsi házunk tartja hátán,
Ez a kisház vállán.
Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.
Tisztavízi patak útján,
Papírhajó úszott némán,
Benne volt az összes álmom,
Nagyvárosra vágytam.
És a gyorsan múló évek,
Engem mindig máshol értek,
A kis házban régen láttak,
Mégis mindig várnak.
Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.
Ott születtem, itt meg élek,
Odakötnek gyermekévek,
Mind a kettő egy-egy részem,
Megfér a szívemmel.
Ez a cikk Máté Péter: Furcsa játék ez az élet először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.
