Krasznai Tünde, Antal Timi, L. L. Junior és Oláh Gergő könnyezve emlékeztek saját életükre
Nosztalgiáztak, és könnyes szemmel zsűrizték a hátrányos helyzetben élő gyermekeket sztárjaink március 29-én, a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Krasznai Tünde, Antal Timi, L. L. Junior és Oláh Gergő érzelmekkel túlfűtötten pontozták a fiatal tehetségeket, közben pedig saját gyermekkorukra és tapasztalatokban gazdag életükre emlékeztek. Többen közülük megtisztelve érezték magukat, hiszen most először ülhettek a zsűri székében. Feltöltődve, és pozitív érzésekkel térhettek haza.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Fővárosi Kirendeltsége, a Fővárosi Gyermekvédelmi Intézmények Üzemeltetési Szervezete és az immár 50 éves Cseppkő Gyermekotthon szervezésében, Dr. Thuma Róbert Főigazgató Úr fővédnökségével negyedik éve rendezték meg a Varázscsepp Országos Tehetségkutató Versenyt. Ez egy olyan színtér, ahol a gyermekvédelmi szakellátásban, nevelőszülői ellátásban nevelkedő 8-18 éves gyermekek lehetőséget kaptak arra, hogy megmutathassák kiemelkedő művészi, előadói adottságaikat. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi integrációját elősegítve a fogyatékkal élő gyermekek számára is lehetőséget biztosítottak arra, hogy bemutathatták tudásukat különböző előadóművészi kategóriákban. A kezdeményezés célja, hogy a tehetséges gyermekeket felkutassák, ösztönözzék őket, motiválják az önkifejezés fejlesztésére, segítséget nyújtsanak az ifjú tehetségek céljainak eléréséhez továbbá az esélyegyenlőség és a társadalmi tolerancia erősítése.
Krasznai Tünde sírva azonosult a hátrányos helyzetű gyermek életével, sőt a vándorélet nagyon is ismerős a számára:
– Hihetetlenül jól éreztem magam az eseményen, nagyon megtisztelő, hogy elhívtak. Egy évvel ezelőtt éppen itt volt az X-Faktor tábor, és akkor nem is hittem, hogy egyszer majd a színpad másik oldalán ülök, és a kis tehetségek produkcióit pontozhatom. Egyetlen pillanat sem volt, hogy lefárasztottak volna, mindannyian tele vannak energiával. Látom, hogy szövögetik az álmaikat, ahogyan én is, amikor kiálltam. Még sosem voltam zsűritag, és azért esik ilyen jól, mert hiába hogy van mögöttem egy élettapasztalat és az X-Faktor, de úgy gondolom, hogy nincs akkora tapasztalatom még, hogy én kritizáljak. Természetesen van szépérzékem, és nagyon érzékeny, szenzibilibis ember vagyok. Bele tudok érezni és látni, milyen pluszt adnak. A zsűriben is sokat lehet tanulni a gyerekektől. Maximálisan odafigyeltem a versenyzőkre, és egyébként is ilyen vagyok az életben, szóval vagy csinálok valamit, igazán tiszta szívvel-lélekkel, vagy inkább fel sem kelek az ágyból. Nagyszerű dolog, hogy szerveznek ilyen eseményt a hátrányos helyzetű gyermekeknek. Azért is gondolom, hogy érdemes foglalkozniuk az előadó művészettel, mert a művészek nagy része mindig fájdalomból merít a legtöbbet. Látni ezeken a fiatalokon, hogy a koruknál sokkal érettebbek, és ez nekem nagyon szimpatikus. Az én életem is hasonló volt, hiába, hogy nem vagyok árva, de amikor a vándoréletről szólt az egyik előadás, párhuzamot vontam az életemmel, hiszen tudom, hogy milyen is az – sóhajtott Tünde.
Antal Tímeának is eszébe jutott a gyermekkora, és sokszor saját magát látta a produkciók láttán:
– Nagyon örültem, hogy elhívtak erre az eseményre, és amikor az első válogatóra eljöttem, teljesen el voltam ájulva mindenkitől. Nagyon ügyesek, tehetségesek, és mindennél szebb, amilyen alázattal a színpadra állnak. Ez az egész rendezvény pozitív dolog, és építő jellegű. Nekem sokszor eszembe jutott a gyerekkorom, főleg amikor népdalokat énekeltek, mert Kalotaszegről származom, és népzenével kezdtem a pályafutásomat. A zsűrizés alatt sokszor olyan érzésem támadt, mintha saját magamat láttam volna, jó érzéssel töltött el minden egyes produkció. Meg is hatódtam, amikor saját verssel érkezett az egyik versenyző, és annyira szívhez szóló, az egész életét leírta. Átélem a helyzetüket, hiszen én is sok tehetségkutatón vettem részt, és ugyanazt az izgalmat éreztem, velük együtt izgultam. Annyira jó volt látni, hogy ilyen sok gyerek jelentkezett a versenyre, és ilyen jó dologgal foglalkoznak.
L. L. Juniort is meghatotta néhány előadás:
– Nagyon jól éreztem magam, szociálisan érzékeny vagyok. Sok kisgyerek magamra emlékeztet, hiszen én hét éves voltam, amikor először néptánccal léptem fel. Nekünk sem volt pénzünk, hogy zenét tanulhassak, ezért a mai napig nem tudok kottát olvasni, viszont rengeteg dalt írok. Egyszer-kétszer bekönnyeztem, amikor saját szerzeményeket hallgattam, az egyik fiú az elhunyt édesapjához írt. Megható, megindító pillanatokat éltem át, és ezért érdemes tehetségkutatókat szervezni.
Oláh Gergőt is megindította a verseny, korábbi küzdelmeire emlékezett, és elhatározta, hogy ő is segíti a hátrányos helyzetű gyermekeket:
– Nosztalgikus érzések támadtak elő bennem. Furcsa, hogy én ültem a zsűri asztalnál, és nem én versenyeztem, ez volt az első ilyen alkalom. Nagyon jó érzés volt látni tehetséges gyerekeket, és látni, hogy kimernek állni a színpadra. Nagy bátorság és erő kell kimenni a közönség elé, de ez mind megvan ezekben a gyerekekben. Tervezem, hogy valamit én is szeretnék adni a gyerekeknek abból, ami velem történt, és inspirálni őket, hogy kemény munkával lehet valaki. Szeretnék egy programot elindítani a hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekeknek, akiknek nincs lehetőségük, és felnyitni a szemüket, hogy foglalkozzanak a tehetségükkel. Én is meghatódtam, amikor az egyik kisfiú az elhunyt édesapjához írta a dalt, ami arról szólt, hogy el fogja érni az álmait, és ezt az apja látja. Igazán megindító volt mindannyiunk számára. Rengeteg ilyen versenyen vettem részt, próbálkoztam mindent megragadni. A szüleim is támogattak, és ha nem Salgótarjánban, hanem messzebb volt verseny, kölcsönkértek pénzt, hogy el tudjak menni.
– A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a Fővári Önkormányzat közös támogatásával létrehozták a Nefelejcs programot, amelynek keretében most már negyedik éve támogatják a Fővárosi Gyermekvédelem gondoskodásában lévő gyermekeket. Nagy örömünkre ez a program tovább folytatódhatott. Nagy összefogás van ugyanis a kamara, az önkormányzat és az állami szervek együttműködésében, hogy továbbra is megvalósuljanak a programok, amelynek az egyik rendkívül kiemelkedő eseménye a Varázscsepp, hiszen ez az egyetlen olyan esemény, amely nemcsak fővárosi, hanem országosan valamennyi gyermekvédelmi gondoskodásában lévő gyereknek lehetőséget ad arra, hogy a tehetségek megmutassák magukat. Ezen a napon már a legtehetségesebbek kerülhettek a színpadra – nyilatkozta Hámori Ágnes, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Fővárosi Kirendeltség igazgatója.
– Az Üzemeltetési szervezet látja el az összes fővárosi intézménynek az üzemeltetését és a gazdálkodását is. A programszervezésben, a lebonyolításban vettünk részt. Egy hihetetlen együttműködés van a fenntartó és az intézmények között, amivel ezt az egészet létre lehetett hozni – mondta Horváth Gábor, a Fővárosi Gyermekvédelmi Intézmények üzemeltetési szervezetének igazgatója.
– Fantasztikus összefogás kapcsán szeretnék köszönetet mondani nagyon sok mindenkinek, köztük Dr. Thuma Róbert Főigazgató Úrnak, Hámori Ágnes igazgatóasszonynak és Horváth Gábor üzemeltetési szervezet igazgatójának, nem valósulhatott volna meg ez az esemény nélkülük, hiszen anyagi, erkölcsi és törvényességi dolgai is vannak ennek a rendezvénynek.
