Jöjjön Mentovics Éva anyák napi versek összeéállításunk.
Az én anyukám
Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.
Te vagy a Hold, meg a nap
Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad.
Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’.
Mint zápor, mely aláhullva
megpihen a földeken
– megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.
Mint a szép Nap melengető,
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.
Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek.
Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!
Köszöntelek anyukám
Kék nefelejcs, tulipán.
Köszöntelek anyukám!
Kiskertünkből egyszerre
tíz szál rózsát szedtem le.
Csokrétába kötöttem,
szép ünneplőt öltöttem.
Ma, e vidám ünnepen
mindenki boldog legyen!
Ahány szirom borul össze
kecsesen e tíz szálon,
annyi évig légy még velem,
tiszta szívből kívánom!
A legdrágább anyukának
Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.
Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.
Az én titkom
Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas – kettőt-hármat –
nem távozik egyhamar.
Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
aztán fürgén tovalebben
– s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan –
s embermódon elsiet.
Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
Elmesélem, hogy szeretlek
Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
– bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál –
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.
A legszebb ünnepen
Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál…
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.
Színes virágcsokor
Tarka rétről kanyargós út
szalad be a vadonba.
– Ünnep van ma, ünnep van ma! –
Kismadár is dalolja.
Nyári lombok hajladoznak,
tarka lepkék szállnak.
Mit adjak e szép ünnepen
az édesanyámnak?
Ha a Napot fényes égről
kezembe foghatnám,
rákötnék egy piros masnit,
és ölébe adnám.
Hogyha a sok fénylő csillag
elérhető lenne,
nekiadnám azt is szépen
egy csokorba kötve.
Ha a fénylő, kerek Holdat
kezembe vehetném,
pislákoló kis lámpásnak
szobájába vinném.
De mivel az égbolt távol,
őket el nem érem,
kötök egy szép tarka csokrot
kint, a kerek réten.
Ez a színes virágcsokor
elsuttogja halkan,
amit neked édesanyám
mondani akartam.
The post Mentovics Éva anyák napi versek appeared first on Meglepetesvers.hu.
