Mikszáth Kálmán „Beszterce ostroma” (1895) egy novella, amely a „Szent Péter esernyője” című regény részeként híresült el. A történet abszurd humorral mutatja be, hogyan ostromolják meg Besztercebányát (ma Banská Bystrica, Szlovákia) egy esernyő miatt, miközben a helyiek babonás hiedelmei és a török támadás pánikja összekeveredik.
A novella rövid cselekménye
A 17. században Besztercebánya polgárai egy Szent Péter esernyőjétől származó „csodás” esernyőt őriznek a városi múzeumban, mert úgy vélik, ez védi őket a támadásoktól. Amikor a törökök ostromot indítanak, az esernyőt a városfalra viszik, hogy „elrettentse” a támadókat. A babonás helyiek valóban elhiszik, hogy az esernyő hatására a törökök visszavonulnak – közben a valóságban a török vezér csak azért hagyja abba az ostromot, mert tévesen azt hiszi, hogy a város kifogyott a puskaportból. A besztercebányaiak győzelemként ünneplik az eseményt, és örökre megőrzik az „esernyő-csodát”.
Mikszáth stílusa és mondanivalója
Mikszáth iróniával és enyhe gúnnyal mutatja be a babonás, provincializmusra hajlamos embereket, akik a véletleneket isteni beavatkozásnak tulajdonítják. A novella szatirikus társadalomkritika: rávilágít arra, hogyan ragaszkodnak az emberek ostoba hiedelmekhez, ha azok megerősítik önképüket. Ugyanakkor nem bántó, hanem szeretetteljes humor lengi körül a figurákat – ez teszi Mikszáth műveit időtállóvá.
A „Beszterce ostroma” tipikus mikszáthi anecdotikus novella: rövid, fanyar humorú történet, amely egyetlen ostoba emberi tulajdonságot mutat be.
