A Kuckó király Móra Ferenc egyik legmegrendítőbb, gyerekeknek is érthető, mégis felnőtt fejjel is nagyon erős szabadságharcos története: a gyáva, csúfolt, „kuckóba húzódó” fiúról derül ki, hogy valójában ő a legbátrabb, és a saját életét áldozza fel egy bujdosó honvédért. A novella egyszerre gyerekkori emlék, ’48-as szabadságharcos legenda és hősi önfeláldozás-történet.
A történet röviden
Az elbeszélő (Móra gyerekkori alteregója) azt meséli el, hogy apja kedvenc története volt Kuckó királyé, amit újra és újra hallani akart. A cselekmény az 1848–49-es szabadságharc idején játszódik: miközben a felnőttek a fronton harcolnak, a falubeli gyerekek „huszárosdit”, „Kossuthosdit” játszanak, fakarddal, játéksereggel.
Kasza Palkót – csúfnevén Kuckó királyt – is hívják a játékba, de ő inkább a kemence mellé húzódik, és a Toldit olvassa: a történeteket szereti, nem a játékharcot. A gyerekvezér („generális”) megszégyeníti: „Szép álmokat, Kuckó király! Jobb is, ha otthon maradsz a kuckóban, legalább nem csúfítod a seregemet.” Később a gyerekek – valódi ellenség híján – fűzfákat vernek fakarddal, ürgékre „hősködnek”, míg egyszer hazafelé menő Kuckó királyt is „ellenségnek” nézik, és alaposan összeszurkálják játékfegyvereikkel. A fiút csúffá teszik, ő pedig megfogadja: egyszer még bosszút áll.
A bujdosó honvéd és Kuckó király „árulása”
A szabadságharc leverése után „német lett az úr az országban”, a faluba is bujdosó honvéd kerül, aki halásznak áll Galambos Imre mellé a Tiszán. Esténként a gyerekeknek mesél a dicsőséges időkről, Kuckó király is rajongva hallgatja – ez az első valódi hős, akihez kötődni tud.
Tél van, a honvéd és a halász a jégen vágott léken át halászik, egyre nehezebb körülmények között. Egy este a honvéd rémülten jön haza: a németek már keresik a faluban, bújni kell. A német katonák nem sokkal később Galambosék udvarára érnek, a gyerekek szétfutnak, csak Kuckó király marad ott – egy aranypénzért cserébe azt ígéri, elárulja, merre van a honvéd, és éjszaka elvezeti őket hozzá. Látszólag beteljesíti a korábbi „bosszúfogadást”: áruló lesz.
A valódi hőstett: út a lékhez
Este Kuckó király pontosan megkérdezi Galambos Imrétől, hol vágtak léket aznap a Tiszán. A lék alattomos: vékony jég hártyázik be rajta, ami nem bír el embert, könnyen szakad, és a jég alól nagyon nehéz kitalálni. A sötét éjszakában Kuckó király megy elöl, mögötte a német katonák pár lépésnyire. Amikor eléri a léket, hangtalanul a vízbe lép, és utána csúszik mindhárom katona is: együtt tűnnek el a jég alatt.
Másnap a halászok a lék szélén, a jégen találják Kuckó király aranypénzét: nem akarta magával vinni az ellenség pénzét még a halálba sem. Így derül ki, hogy amit a gyerekek árulásnak hittek volna, az valójában tudatos önfeláldozó terv volt: a csúfolt, gyávának tartott fiú a saját életét adta a honvédért.
Üzenet: ki az igazi hős?
A történet nagy csavarja, hogy a többiek által lenézett, „kuckóba húzódó” fiú bizonyul a legnagyobb hazafinak és hősnek.
-
A „generális” és a játék-huszárok hősiessége csak látszat: fűzfát vernek, ürgét „rohamoznak”, közösségi bátorságuk van, igazi veszéllyel nem néznek szembe.
-
Kuckó király csendes, olvasni szeret, fél a fájdalomtól – mégis, amikor valóban életről-halálról, hazáról és hűségről van szó, ő az, aki a legnagyobb áldozatot hozza.
A novella így egyszerre:
-
kritikája a felszínes, hangos „hazafiaskodásnak”;
-
dicsérete a csendes, belső meggyőződésből fakadó bátorságnak;
-
személyes gyermekkor-emlék: Móra azt mutatja, hogy az apja által mesélt hősök formálták az ő erkölcsi érzékét is.