Nekünk Texas! című, új, második kislemezük megjelenése apropóján a kőröstarcsai Leponexx metálzenekarral ültünk le beszélgetni.
A Leponexx egy köröstarcsai székhelyű metál zenekar, amelyet 2014-ben Szabó László (ének), Bokor Sándor (gitár), Kovács Dávid (gitár), Zolnai Kata (gitár) , Karács Nándor (dob) és Kovács Bence (basszusgitár) alapítottak. Kezdetben hobbizenekarként indult, majd szépen lassan elkezdtek komolyodni a tervek. Idővel Nándor és Bence kiváltak a zenekarból, helyükre érkezett Bede Attila (basszusgitár) és Tóth Péter (dob). 2017 óta ebben a felállásban dolgozik a zenekar. Ebben az évben rögzítették első kislemezüket a “Brutális Majális“-t. Az anyagnak jó fogadtatása volt és a békés megyei undergroundban egyre többen figyeltek fel a Leponexx névre. Bár a szakma szerint túlzottan hasonlítottunk olyan elődökre, mint az Akela. 2019-ben adtuk ki a banda első videóklipjét, a Húsdarálót. A dal single formájában látott napvilágot. Ehhez vettünk fel még két dalt, amiből összeállt a 2020-as második kislemezünk, a “Nekünk Texas“.
A csapat második EP-je teljesen más, mint az első, Brutális Majális c. anyag volt hiszen azt még teljesen más felállás írta.
A jelenlegi ritmusszekció – Attila Bede (basszusgitár) és Tóth Péter (dob) – zenekarba kerülésekor ezek a dalok már készen voltak, ők pedig még itt-ott hozzátettek ezt-azt, illetve a felvételen már őket hallani.
Azóta persze rengeteget fejlődött a zenekar, tudásban is, meg persze más hatások is keverednek az újabb dalokba. Mondhatni, összeértek.
A Nekünk Texas EP a zenekar első olyan anyaga, amit teljes mértékben a jelenlegi felállás írt és rögzített. Ennek apropóján ültem le
Hogyan jellemeznétek, miben változott a zenekar stílusa, hitvallása az régi felállást az újjal összevetve?
Zolnai Kata: A régi felállást, így visszagondolva egy egyszerű punk/rock benyomást keltő zenekarnak nevezném, akik összejártak számokat írni. Amikor Attila és Peti bekerült a csapatba, akkor kezdtünk el komolyabban foglalkozni a dologgal. Új számok, stúdió, koncertek… Most is tele vagyunk tervekkel. Úgy gondolom, hogy sok mindent ki lehet még hozni ebből a bandából.
Bede Attila: Hát igen. Én meg Peti rengeteg új ízt hoztunk a zenekarba. Én a zeneszerzés terén, addig Ő a szövegek terén sok újat hozott a bandába.
Mit lehet tudni az újonnan érkezettekről?
Ők honnan, milyen korábbi bandákból lehetnek esetleg ismerősök a metálrajongók számára?
B. A.: Én jó magam a Dramatic morals nevű körösladányi dallamos/progresszív metál zenekarban játszottam, amely mindössze két kislemezt élt meg, mielőtt feloszlott. Ott basszusgitár mellett billentyűn is játszottam. Az után kerültem a Leponexx-be.
Szabó Laci: Én 15 éves koromban kerültem egy békési death metal zenekarba. Gyakorlatilag ott indult a “karrierem”. Ott angolul kellett énekelni, illetve más műfaj volt, mint a miénk. Ott kb. 1 évig tevékenykedtem frontemberként. Terveztünk egy nagylemezt, de sajnos a magánélet közbeszólt. Utána álltam be az akkor még név nélküli Leponexx-be.
Tóth Péter: Valószínűleg kevesen tudják, hogy nálam a “zene”, mint fogalom egy egész más színterén indult anno 2003-ban. Alig hét évesen (nem emlékszem napra pontosan) , ugyanis egy komolyzenei zeneiskolában, és ezzel közel egyidőben egy fúvószenekarban kezdtem otthon a szülőfalumban Csökmőn, mint tenorkürtös. A dobolás egy évvel később jött amikor bekerültem az utánpótlás zenekarba, mint nagydobos/cintányéros. Ez így ment egy pár évig, míg nem egyre jobban kezdett vonzani a pergődob, vagy a szerkó értelemszerűen. A “szerkós” pozícióval körül belül egy időben jött az, hogy felkerültem a Csökmői Ifjúsági Fúvószenekarba. Itt doboltam közel tíz évig. Majd pár hónappal azután, hogy 2016 őszén kiszálltam hívtak meg a srácok, hogy nézzem meg a zenekart, és szerelem volt első hallásra, ha lehet ilyet mondani. Ma már biztos nem csinálnék semmi mást, gondolok itt műfaj, -vagy hangszerváltásra.
Honnan jött a nevetek ötlete?
Sz.L.: A Leponexx nevet még a régi felállásban találtuk ki. Ugyanis kellett egy név, ami röviden összefoglalja az akkori “őrültségeinket”. Ezen a vonalon is akartunk elindulni. Minél őrültebb és változatosabb zenékkel. Ám ezt hamar leadtuk, mivel egyre komolyabban érdekelt minket a zenélés. A név azért van két „x”-szel, hogy ne legyen probléma, illetve ne egyértelműen a gyógyszerről legyen szó. Na meg aztán jól is néz ki!
Nekünk Texas! címmel nemrégiben egy vadonatúj EP-vel jelentkeztetek. Mit kell tudni erről a lemezről? Kinek és milyen gondolatok jegyében ajánlanátok a lemezt?
A dalokról:
1. #pokol:
Nos, ezt a dalt még legnagyobb rajongóink (ha vannak ilyenek ) sem ismerhetik igazán. Eddig maximum kétszer játszottuk koncerten és akkor még nem is volt teljesen kész.
Elég merész vállalkozás volt elvinni így stúdióba. Ráadásul igazán még címünk sem volt hozzá. Majd kitaláltuk, hogy legyen valami modern és különleges. Így került a „pokol” elé a „#”.
Ez a dal a zenekar első olyan száma, ami hosszabb lélegzetvételű és sokkal összetettebb, mint a többi. Persze manapság nem divat ilyen dalokat szerezni, de úgy voltuk vele, hogy miért is ne? Kipróbáltuk magunkat ezen a vonalon is.
A dal zenei részét teljesen közösen írtuk meg a szöveget pedig az énekesünk Szabó László hozta. Egy személyes dologról szól a dal, amiről talán Ő tudna bővebben mesélni, de véleményem szerint a szöveg különlegessége abban rejlik, hogy igazából mindenki azt gondol mögé, amit akar és átkonvertálhatja fejben olyan dolgokra, ami őket személyesen érintette. Legalábbis én így gondolom.
A zenei rész pedig olyan elemeket is tartalmaz, amelyek eddig nem nagyon jelent meg a dalainkban. Fura keveréke az old school és a modern metalnak. Melodic Death Metal, Old School Death Metal és a Black Metal elemei is felfedezhetőek, ami keveredik a modern műfajok (Metalcore, Deathcore) döngöléseivel. Érdekes darab az biztos.
2. Húsdaráló:
A Húsdaráló az a dal, amit már jól ismernek a követőink.
Attila Bede:
Ezt a dalt nagy részben én írtam, mind zeneileg, mind szövegileg. Persze a többiek is hozzátettek, szóval nem teljes mértékben az én érdemem. Az instrumentális részét egy olyan próbán kezdtük összerakni, amelyet egy kiadós iszogatós buli másnapján volt. Gondolhatjátok milyen állapotban volt a csapat nagyja…
És a próba egyik szünetében elkezdtem improvizálni a basszusgitáromon csak úgy magam szórakoztatására. Mikor a többiek megjegyezték, hogy az a dallam, amit nyomtam tök jó, elkezdtünk dalt írni köré. Eleinte csak poénból kapta a „Húsdaráló” címet.
Volt idő, amikor koncerteken is ének nélkül játszottuk, mert szöveg nem volt. Aztán egyszer megszállt az ihlet és elkezdtem körmölni. Meghagytam a „Húsdarálót” címnek, mert amolyan metaforaként szolgál a dal témájához, ami nyilvánvaló ugyan, de arról szól, hogy miként zsigerelik ki egyes multik a kétkezi munkásokat. Persze itt is él a dolog, akinek nem inge, nem veszi magára.
Végül ez lett az első klipes dalunk, amit digitális kislemezként is kiadtunk. Mivel a koncerteken a közönség is szerette nem volt kérdéses, hogy mihez készüljön videó.
3. Nekünk Texas:
Az EP címadója, a Nekünk Texas érdekessége, hogy ez a dal is elég régen íródott meg. Majdnem egyidős a Húsdarálóval.
A zenei alapot szinte teljes egészében én (Bede Attila bőgős) írtam, a szöveget pedig Tóth Péter, a dobosunk.
Ennek is érdekes története van. Emlékszem, hogy az énekesünk Laci születésnapi bulijában voltunk. Jó idő volt, és szalonnát sütögettünk kint körben a tűznél és volt egy akusztikus gitár. Elkezdtem ott improvizálni, valami odaillőt, ekkor íródott meg a dal refrénjének a pattogós picit talán blues/country hatású gitártémája, amihez közvetlen utána egy teljes instrumentális alapot is írtam, amit aztán elvittem a próbaterembe. Onnantól már ment minden, mint a karikacsapás.
Valószínűleg ez lesz a lemezünk egyik legslágeresebb darabja is.
Persze sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi ez a „Texas”-dolog?
Elsőnek a gitárdallam jellegzetessége adta a címet, de aztán ehhez igazodott a szöveg. A „Nekünk Texas” metafora arra, amiben ma mind élünk. Sokszor az egész világ olyan, mint egy modern vadnyugat. Mondjuk a rajongóink, akik évek óta ott vannak a koncertjeinken azok már régen ismerik ezt a dalt.
Igazából minden rocker és metál-os lelkületű embernek ajánlani tudjuk. Főleg azoknak akik szeretik dallamos/döngölős/riffelős és néhol hörgős metál zenét.
