Jó reggelt,
volt nekem egy macskám, nagy, kiherélt, böszme macsek, ha rosszaskodott, mindig bebújt egy váza mögé, hogy ne is lássuk. Olyankor a feje nagyon el volt bújva, a nagy feneke pedig az egész macskával egyetemben természetesen látszódott. Anyámmal mindig azon vihogtunk, ha ilyenkor valamelyikünk odament és megkopogtatta a cica hátát, ő mennyire meg volt sértődve azon, hogy mégsem sikerült neki maradéktalanul elrejtőzködnie.
Ezért ha a mostani macskám csinál valami emberi szemmel nézve butaságot, ez a történet mindig az eszembe jut. A Kifli – a jelenlegi macskám – is tud égedelem lenni, tegnap épp nagy nyögdécselések árán kivadászta a kádból a mosdószivacsomat, A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Petra blogje
Mondd el a véleményed
