Jöjjön Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek verse.
És leszálltak az évek mint fekete felhők
egyik a másik után Kezdhetnénk akár így is
Egyenes út vezet innen az úgynevezett
költészethez Szép-ami-érdek-nélkül-tetszik verse
látomással megöntözve kel ki a dagasztóteknőből
és persze a mindenségkalácsba mazsolának
mindig jól jön a csillag márcsak a fénye miatt is
mellyel a mondatot beragyogja Látszatra minden
rendben Képre kép Teljes üzem
És fölmerül a város ahol megnyomorodva megokosodtam
a félelemtől Sebhelyes vakolat a háború után Zárt ajkak
beszédes szemek Nincs hús Anyám üres cekkerrel jön haza
És a féregirtóval beszórt moziban a jövőtől káprázik a híradófilm
fekete-fehérje Hol-volt-hol-nem-volt évek
Ez a könnyebbik út Nem föltenni a kérdést
hogy felelős-e egy nép azért ami vele történik?
És ha igen mert valamiképp igen
hát hogyan és meddig? Mennyi jut ki a közfelelősségből
az egyénnek? És hol kezdődnek a történetek?
Melyik hódítót nem hódoltatták meg korábban?
És melyik meghódolt nem lenne inkább hódító?
És kinek nincs jó oka bármire?
Ha viszont minden csak egy szem az őssejtig húzódó láncban
mi ez a keserű íz a szájamban? Miféle vér?
Emlékszem épp a járdáról léptem le A sortűz
majdnem a falhoz vágott Láttam az arcát
Rémült gyerekarc akár az enyém Csak arrébb rántja
a géppisztolyt és elkaszál Akárhanyas évek
akárhol Az ember két perc közt nyomakszik át a jövőbe
sarkában az ugató sürgetéssel Ismered Ő az
a rögtönző aki képes a kisebb rosszat tenni
vagy az indokolatlan jót Foglya magának Ennyiben szabad
A Földre tűzött körözvényen virító majomábrázat körül
minden irányban vibráló ragyogás
The post Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek appeared first on Meglepetesvers.hu.