Jöjjön Petőfi Sándor: Erdőben verse.
Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.
A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.
Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.
Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?…
Megálltam én is és
Mélán merengek.
Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;
Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.
Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak – –
Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.
Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.
Mi a véleményed az Erdőben írásáról?
Írd meg kommentbe!
The post Petőfi Sándor: Erdőben appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed