Jöjjön Pilinszky János: Őszi vázlat verse.
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János versét!
Mi a véleményed az Őszi vázlat versről?
Írd meg kommentbe!
The post Pilinszky János: Őszi vázlat appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed