Kálmán Henrietta színésznő az önkéntes karantén alatt írta meg első kétfelvonásos vígjátékát Pofára eséseim története címmel. A darab – amelyet a HeArt Társulat a 2020/21-es évadban készül bemutatni – a StageHive pályázatának keretein belül debütál a StageHive weboldalán, a Facebook közösségi portálon, valamint a HeArt YouTube videómegosztó csatornáján, most pedig magazinunkban, a Divatikonon is.
Hogy éltétek meg a forgatást?
Az előzetes forgatását a vírushelyzet abszolút megnehezítette. Mivel mindannyian felelős magatartással kezeljük a kialakult helyzetet, így a szabályokat betartva nem találkoztunk.
Milyen volt az alkotói folyamat?
Videóchaten történt meg az olvasópróba, az ötletelés is. Aztán én megírtam a forgatókönyvet, Bodor Böbe rendező az instrukciókat és mindenki otthon forgatta le saját maga. Mivel az egységességet a külön térben tartózkodás megtöri, így olyan koncepciót kellett kitalálnom, ami ennek ellenére megél. A videót Csécsi Andor, a HeArt Társulat kreatív munkatársa vágta meg.
Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Amit el szerettünk volna érni ezzel a videóval, az sikerült, hiszen felkeltettük sok-sok ember érdeklődését a darab iránt. Nagyon örültem neki, amikor jobbnál jobb visszajelzések érkeztek, amikor többen azzal kerestek meg, hogy ezután az előzetes után biztosan eljönnek az előadásainkra, ezt a darabot látniuk kell. Ennél jobb visszajelzés egy újdonsült írónak nem is kell.
Hogyan született ennek a kétfelvonásos színjátéknak az alapötlete?
Nem voltak eddig írói ambícióim, de örömmel tölt el, hogy olyan lendülettel vittek a gondolataim, hogy a végeredmény egy saját humorommal tűzdelt, lendületes mű lett. Az életemet a kreatív teremtés, megvalósítás jellemzi, így rendkívül élvezem, ha az alkotásnak egy újabb ágában is produktív tudok lenni. Engem pályakezdő színészként és társulatvezetőként is a szakma iránti szenvedélyes szeretet inspirál. A tenni akarás, az adni vágyás. Azt gondolom, amíg valakiben töretlenül tud égni ennek a tüze, addig a legmerészebb elképzelések is megvalósíthatóak. Szeretem megfigyelni, tanulni az embereket, nemkülönben saját magamat is. Így születtek meg azok a karakterek, akiket ha a néző is megismer majd biztos, hogy fülig érő szájjal lesz meg számára az a bizonyos “aha” élmény, egyből asszociálni tud majd valakire az életéből. Ösztönzött, hogy egy olyan társadalomkritika íródjon, ami bár szórakoztatva, de tanulságosan mutatja meg férfi és nő hibáit, gyengeségeit. Azt szeretném, ha a nézőink úgy távoznának az előadás után, hogy sokat nevettek, de elindult az agyukban egyfajta önvizsgálat a hazugsággal, a naivitással, és a nehezen megnyerhető, őszinte bizalommal kapcsolatban.
Fontosnak gondolom, hogy a színház tükröt tartson emberi gyarlóságainknak, hogy tanulhassunk belőle. A társulatom abban igyekszik egyedi lenni, hogy mi ezt többségében vígjátékokon, tragikomédiákon, és nem drámákon keresztül tesszük. A humorra a jelenlegi helyzetben hatványozottan szükségünk van, jobban, mint eddig bármikor. Számomra a humor egy előadásban akkor igazán értékes, ha azt mint eszközt célzottan használjuk az elgondolkodtatásra. A darab mintegy társadalmi látleletként figurázza ki az őszintétlen szándékot, a gondolkodás nélküli vak naivitást, a külsőségek értéktelenségét a belső erényekkel szemben. Ami biztos, a darab végén férfi és nő egyaránt talál tanulságot a történetben.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Stáblista:
Szereplők:
Fehér Anna “Nusika”- Kálmán Henrietta
Kerekes Géza- Károlyi Krisztián
Hársfalvi Bence- Gombos Krisztián
Daniel Morrison- Korcsmáros András
Mezei Gyula- Tóth Olivér
Kertész Robika- Ágoston Máté
Nemes Ádám- Fecske Dávid
Rendőr: Cserkó Zsolt
A Társulat Facebook oldala:
https://www.facebook.com/HeArtTarsulat/
A társulatra pedig ide kattintva lehet szavazatot leadni