Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában

Jöjjön Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában verse.

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát,
nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig,
s a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!
II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem,
ahol anyu elment,
és este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven,
sokáig nézem azt a díszítést
az ajtókereten,
megelevenedik, és színes mesévé válva
ott a Hófehérke
és a vasorrú bába,
meg a torkos farkas,
ahogy rátámad nagymamára,
aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok,
és nem szól senki
egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

Hallgasd meg a verset a szerző előadásában.

The post Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Gárdonyi Géza: Szeptember

Kányádi Sándor: Őszelő