Reményik Sándor: Elkéstetek

Hirdetés

Jöjjön Reményik Sándor: Elkéstetek verse.

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ki Evangélium és semmi más,
Nem tudás, művészet, magyarkodás,
Nem kultúra és nem pedagógia,
Nem eszköz többé, hanem cél maga,
Ki szabadelvű emberség helyett
Istennek állít magas trónhelyet,
Kinek választóvize Jézus vére
A kárhozatra vagy az üdvösségre,
Ki minden ember-eszményt kevesel
S az ifjakat magához vonja fel.

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Süket fülembe hogy jusson bele?
Mit értsek belőle, ki hajdanában
Jártam egészen más iskolában?
Nekem kongó szavak csupán ezek –
Ti azt mondjátok: ősi fegyverek.
Forgattak régi Reformátorok,
De eltemette százados homok. –
Már dédapám is homokon futott,
Pedig ezernyolcszáznegyvenkilencbe
Tiszakerület szuperintendense.
A trónfosztó szózathoz szót talál,
S míg Jézus Kossuth árnyékában áll:
Dördül hangja a lőcsei templomban,
Dacában sokkal inkább, mint alázatban,
Nagyanyám kap tőle egy imakönyvet,
Mit haláláig buzgón levelezget,
Ő használhatta németnyelvű tiszten:
Ein Gebetbuch für aufgeklärte Christen.

Hirdetés

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere.
– Gyermekkoromból egy jelenet – látom:
Apácák jönnek halkan, mint az álom
S előttük nagynéném az ajtót zárja,
Hallik puritán hangja, kiáltása:
Pápista célokra mi nem adunk:
Protestánsok vagyunk!
Ím, ez volt a ti theológiátok:
Keveset hisztek, sokat protestáltok,
A császár ellen, a pápista ellen,
Mindegy, mindegy csak protestálni kelljen.

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere.
Sosem hallottam oly szavát apámnak,
Hogy volna foganatja imádságnak.
Anyám is vette legfőbb példaképnek
Jézust. Szavát erkölcsi nevelésnek,
De hogy ő Isten egyszülött fia?
Vagy esztelenség, vagy komédia.
Ezt hallottam, de soha semmi mást.
Hol keressem hát a vigasztalást?
Nekem az egyház csak puszta keret,
Belementeni magyar lelkeket.
S szolgálni magyar művelődést vele,
Mint tette apám s minden nemzetsége.
Viszont rajtam teljessé lett az átok:
Én már az Isten ellen protestálok.
S egyéb hitet ugyan honnan vennék,
Mikor “a hit is kegyelmi ajándék”.

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ahhoz, mi nektek most régi-új mérték:
Nemzedékből veszett ki az érzék.
Rajtam nem segít Barth-otok,
Kongó, üres szó minden szavatok.
Süket szívembe hogy jusson bele?
Elkéstetek, elkéstetek vele.

 

The post Reményik Sándor: Elkéstetek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Bőr ülőgarnitúra: venni vagy nem venni?

Páli András csontkovács élőben válaszol