Silhouette, illetve Be me címmel két vadonatúj klippel is jelentkezett nemrégiben a SubRosa. A banda tagjaival ennek apropóján beszélgettünk.
Hogy született? Van valami jó kis sztorija?
Ebbe beletrafáltál. A Silhouette kivételesen egy játék eredménye. Mikor ez a dal született, még ketten voltunk (kb. egy hónapja már hárman vagyunk) a bandában és arra gondoltunk feladványt adunk egymásnak. Néhány angol szót irtunk le a másiknak, aminek benne kellett lennie a szövegben, majd néhány akkordot, aminek szintén, illetve néhány olyan akkordot, ami tiltva volt.
A Silhouette szövegét és a dalt végül én írtam és komponáltam meg. A hangszerelés nagy része általában szintén az én feladatom.
A Be me című dallal kapcsolatban pedig azt kell tudni, hogy ez a zene nagyon új – igazi nyári premier. Ugye említettük hogy az eddigi elektronikusabb hangzást – ahol sokszor drum&bass alapú dobmintákat használtunk, most hátrébb toltuk és elkezdünk rockosabb irányba menni. Ehhez a dalhoz először a szöveg készült el, ezt Stern szállította.
Szerettünk volna belőle egy pörgős, bulis dalt. A zenei alapötlet a Balatonon jött. Estefelé kiültünk Balatonszárszón a partra két gitárral és ott alakult ki a fő vonal. Majd utána már a pesti stúdióban hárman dolgoztuk ki a végleges zenét. Ez a „szó- és összhangzat küldözgetős” játék amúgy több más zenét is segített megalkotni, úgyhogy időről időre elő fogjuk még venni. Egyébként nem ez a normál módja a zeneszerzésünknek. Valamelyikünk hoz egy ötletet és azt szinte kivétel nélkül együtt dolgozzuk ki, ezért zeneszerzőként is mindig a Sub Rosát jelöljük meg. A szöveg általában az én feladatom, bár a legújabb zenéinknél épp Stern alkotott szép anyagokat.
Honnan inspirálódtatok?
A zenei világunk igen széles alapokon nyugszik. A klasszikus zenéktől a popig, drum&bass-től a dzsesszen át a country-ig.
Néhány név: Beethoven, Morricone, Jean Michel Jarre, Depeche Mode, Kraftwerk, R.E.M., Pál Utcai Fiúk, Metallica, Noisia
Stern az utóbbi időben nagyon sok progresszív rockot (Rush, Dream Theater, Jethro Tull), és sok szóló előadót is (kiemelném Tori Amos és Justin Sullivan nevét) hallgat, talán ennek a hatása, hogy amikor ő hozza az ötletet, azok első körben egy szál gitárral eljátszható / előadható “vázlatok”.
Emellett DJ-ként több mint 10 éve drum&bass-t játszik, ez egyértelműen érezhető a korábbi dalokban. Az új szerzeményeknél előtérbe került a rockos hangzás, mert úgy éreztük ideje kipróbálni, merre visz minket ez az út.
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánlanátok a SILHOUETTE c. dalt?
Ez egy bulizós dal. Szeretnénk, ha a koncertjeinken minél többen táncolnának rá és élveznék, az együtt éneklést, pörgést, lazulást.
Miért van gyermekeknek szóló tartalomként megnevezve a YouTube csatornátok?
Nevetni fogsz: ez puszta véletlen. Nem igazán értünk a YouTube-hoz (ezt fejlesztgetni fogjuk, ígérem) és csupán azért lett így beállítva, mert alapvetően olyan a tartalom, amit akár gyerekek is nézhetnek. Valamiért (valószínűleg hibásan) azt gondoltuk, ezáltal elkerülhetjük, hogy “felnőtt tartalomként” legyen megjelenítve – ha érthető, mire gondolok.
Milyen volt az alkotói folyamat? Ti hogy éltétek meg belülről?
Érdekes, hogy maga a dal megszületése borzasztó gyorsan ment. Leültem a zongorához és azonnal jött az ötlet, a tempó, hogy mit is kell ebből kihozni. Egy este alatt megvolt… Sheldon Cooperesen azt mondhatnám: I was in the zone (vagyis – ahogy az a szinkron szerint elhangzott: “Transzban vagyok“. Aki akarja, megtekintheti az ominózus részt itt -a szerk.). Teljesen be voltam zsongva, ahogy megindult bennem, mit akarok belőle kihallani.
Persze be kell, hogy valljam, ha hallgattok több számot is tőlünk, azért vannak ennél összetettebb dalaink. De ennek a zenének nem is ez volt a célja.
Általában egyébként úgy van, hogy amikor jön a… nevezzük ihletnek, akkor tényleg amíg nem formálódik majdnem késszé, addig nem tudok semmivel sem foglalkozni. Befordulok és csinálom-csinálom megszállottan.
Az utómunka… na, az nehezebb… az maga a “meló”. Az nem mindig esik jól, de persze a végeredményért megéri.
Stern már a 90 százalékig kész verziót hallotta először, és a sound finomításán, apróbb utómunkákon kívül kb. a végleges verzióból tudott kiindulni. Így más kicsit, mint az elejétől végéig közös munka, de mivel sokáig 1.500 km távolságból dolgoztunk együtt, ez már lassan rutinná válik. Persze az az igazi, amikor együtt bezárkózunk a stúdióba, és ott, “élőben” történik az alkotás java része.
