A PRODUKCIÓRÓL
Hébe-hóba már a Boston Globe 2002-es cikksorozata előtt is hallani lehetett pedofil papok által elkövetett szexuális visszaélésekről, ezek azonban elszigeteltek eseteknek tűntek. A Spotlight csapat nyomozása viszont feltárta, hogy a pedofília mélyebben átszövi az egyházat, mint bárki gondolta volna. De ami még döbbenetesebb volt – és erről szintén az ő írásaikból értesülhetett a világ –, az egyházi vezetők nem csak tudtak az évtizedek óta zajló gyerekmolesztálásokról, de az eltussolásukban is aktívan közreműködtek. A botrány megrengette az egyház pozícióját az Egyesült Államokban, sőt az egész világon, elsöpörte a helyéről a bostoni egyházmegye püspökét, és az egész katolikus egyházon belül fontos változásokhoz vezetett.
Nicole Rocklin és Blye Pagon Faust producerek tudták, hogy komoly szakmai kihívást jelent mozivászonra átültetni az oknyomozó újságírók drámai harcát az igazságért, de nagy fantáziát láttak a sztoriban.
„Elképesztő, amit ez a társaság végbevitt – magyarázza Faust. – Nekimentek a világ egyik legnagyobb hatalmú szervezetének, és bebizonyították, hogy senki sem áll a törvények felett.”
Rocklin és Faust filmtervükkel megkeresték az Anonymous Contentet, ahol jól fogadták az ötletet. „A történet izgalmas, ugyanakkor mély társadalmi igazságot hordoz. – emlékezik az Anonymus Content feje, Steve Golin. – Nem kellett sokáig győzködniük, hogy beszálljunk.”
A forgatókönyv elkészítésére Tom McCarthy forgatókönyvíró-rendezőt kérték fel, akit 2010-ben a Fel! eredeti forgatókönyvéért Oscarra jelöltek, rendezőként pedig olyan filmeket jegyez, mint a Győzzünk már és A látogató. McCarthyt több szempontból is megérintette a történet. „Imponált, hogy jön egy újonc Miamiból, és mindjárt az első napon bedobja, hogy húzzanak ujjat a katolikus egyházzal – magyarázza McCarthy. – Ezt iszonyú vagányságnak éreztem.”
A Spotlight riportereinek története arra is lehetőséget adott, hogy McCarthty kifejezze csodálatát az igényes, távlatokban gondolkodó újságírás iránt. „Szerettem volna bemutatni, mennyire másképp folyt ez a munka 15 évvel ezelőtt, mint manapság – fejtegeti McCarthy –, és milyen hatása van az egész társadalomra, ha újságírók komolyan veszik a szakmájukat.”
„Én magam is katolikusként nőttem fel – folytatja a rendező –, és tisztelem az egyházat. Számomra ez a történet nem az egyház érintettségéről szól, hanem arról, hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Miképp folyhattak ezek a szörnyűségek évtizedekig anélkül, hogy bárki is szót emelt volna ellenük?”
Mielőtt McCarthy és alkotótársa, Josh Singer nekilátott volna az írásnak, hónapokat töltött kutatómunkával. Háromszor jártak Bostonban, hogy meginterjúvolják az érintett újságírókat, áldozatokat, és az ügy egyéb szereplőit.
„Mindenkivel beszéltünk, akivel csak lehetett – emlékezik Singer. – Volt, akivel többször is találkoztunk. Az összes létező szempontból meg akartuk ismerni a történetet.”
A SPOTLIGHT GÁRDÁJA
A Spotlight riportercsapatának vezetője Walter “Robby” Robinson volt, akit a filmben a Birdmanért Oscarra jelölt Michael Keaton alakít. Keaton, aki hívő katolikus családban nőtt fel, nem pusztán lelki hasonulásra törekedett a figurával, hanem fizikailag is igyekezett lemásolni modelljét. „Amikor megláttam a mozivásznon, majdnem elájultam – meséli nevetve Robinson. – Nem csak a hanghordozásomat és a bostoni akcentusomat utánozta le, hanem még a grimaszaimat és a mozdulataimat is.”
Keaton Ron Howard 1994-es filmvígjátékában, a Lapzártában már játszott újságírót, és McCarthy nagyon szerette ezt az alakítását, úgyhogy a forgatókönyv megírásakor eleve neki szánta a szerepet. „Michael tökéletes választásnak bizonyult – magyarázza McCarthy. – Ugyanolyan kedves, vicces és bölcs ember, mint Robby, és kiválóan hozza azt a „játékos edző” típusú karaktert, aki profin irányítja csapatát, de ha kell, időnként maga is beszáll a nyomozásba.”
Robinson jobb kezét, Mike Rezendes sztárriportert Mark Ruffalo kelti életre, akit a Foxcatcherben nyújtott alakításáért 2014-ben a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra jelöltek. Ruffalo egy pénteki napon kapta meg a forgatókönyvet McCarthytól, még aznap éjszaka kiolvasta, és másnap már igent is mondott a felkérésre. „Tudtam, hogy ez egy fontos film lesz – mondja Ruffalo –, olyan, amiből vétek volna kimaradni.”
A sztár napokon át árnyékként követte Rezendest, hogy magába szívja a bulldogszívósságú riporter gesztusait. „Első nap felmentem hozzá a lakására, aztán megebédeltünk, utána hosszan csatangoltunk a városban, és közben megállás nélkül csevegtünk – meséli mosolyogva Ruffalo. – Később a szerkesztőségben is öt napot a nyakán lógtam, úgyhogy gondolom, a végén már alaposan az idegeire mentem.”
A hosszú beszélgetésekből kiderült, hogy Rezendes és Ruffalo igazi rokonlelkek. „Mindketten lázadók vagyunk, akik katolikus családban nőttek fel, de aztán eltávolodtak az egyháztól – fejtegeti Ruffalo. – Ugyanaz volt a bajunk: rosszul viseltük, ha valaki vizet prédikál, és bort iszik.”
Míg Ruffalo figurája a nyomozás jogi aspektusaira összepontosít, addig a Rachel McAdams által megformált Sacha Pfeiffer a mélyinterjúk specialistája.
„E-mailben kezdtük az ismerkedést Sachával, majd telefonra váltottunk, és a végén átvonatoztam New Yorkból Bostonba, hogy egy teljes hétvégét vele meg a férjével töltsek – meséli McAdams, akit legutóbb A törvény nevében – True Detective című HBO-krimisorozatban láthattunk, korábban pedig a többek közt a Sherlock Holmesben és a Szerelmünk lapjai nyújtott emlékezetes alakítást. – Mindent tudni akartam róla, még olyan apróságokat is, hogy például viselt-e órát akkoriban. Ezek lényegtelen dolgoknak tűnhetnek, de számomra borzasztó fontosak, hogy bele tudjak bújni egy figura bőrébe.”
McAdams és Pfeiffer segítettek megteremteni a film legmegrázóbb pillanatait: azokat a drámai jeleneteket, amelyekben az újságírónő a szexuális visszaélések egykori áldozatait faggatja.
„Lenyűgözött, hogy Sasha milyen tisztelettel és empátiával bánt ezekkel az emberekkel – mondja McAdams. – Tudta, hogy fájdalmas sebeket szakít fel, és nem teheti meg, hogy a beszélgetés után egyszerűen elsétál, otthagyja őket a felkavart emlékeikkel. Miután a cikksorozat megjelent, még sokáig tartotta velük a kapcsolatot, mert számára ez nem egyszerűen munka volt, hanem lelki misszió.”
McAdams nagyra becsülte Pfeifferben azt az újságírói ügyességet, ahogy a fontos információkat kibányászta vonakodó riportalanyaiból. „Az áldozatok a nyomozás idején már felnőtt férfiak voltak – magyarázza a színésznő –, akik borzasztó kényelmetlenül érezték magukat, hogy a legbensőbb érzéseikről kell egy idegen előtt beszélniük. Sacha remekül értett hozzá, hogy a megfelelő lélektani pillanatban tegye fel nekik a fontos kérdéseket.”
Liev Schreiber alakítja a Boston Globe vezető szerkesztőjét, Marty Baront. Schreiber tökéletesen hozza a filmben Baron csendes eltökéltségét, amire Singer is felfigyelt kutatómunkája során.
„Amikor felkerestem a washingtoni irodájában, megakadt a szemem egy cetlin – emlékezik a forgatókönyvíró. – Ez állt rajta: »Nem vagyok kedves és barátságos.” Marty elképesztően konok figura, aki nem hagyja, hogy bármi is kizökkentse a munkából. Megy előre, amíg célba nem ér.”
„Marty és újságírótársai az én szememben igazi hősök – magyarázza a figurát megszemélyesítő Schreiber. – Fütyültek rá, milyen következményekkel jár, ha beletúrnak az egyház szennyesébe. Marty imádja a harcot, soha nem hátrál meg, nem köt kompromisszumokat, és bárkivel hajlandó ujjat húzni az igazság érdekében.”
A Boston Globe korábbi főszerkesztő-helyettese, Ben Bradlee Jr. nagyon megörült, amikor megtudta, hogy John Slatteryre osztották a figuráját. „Imádtam a Reklámőrültekben – meséli Bradlee. – Ráadásul ő is bostoni, és a Red Sox-nak drukkol, ugyanúgy, mint én. Szóval nála jobb alteregót nem is kívánhattam volna.”
„Nehéz túlértékelni azt a szerepet, amit Ben a nyomozásban játszott – mondja a vezető újságíróról Slattery. – A katolikus egyház akkoriban hatalmas tekintélynek örvendett Bostonban. A Globe olvasóinak 53 százaléka gyakorló katolikus volt. Őrült vakmerőség kellett ahhoz, hogy valaki ujjat merjen húzni egy ilyen köztiszteletben álló intézménnyel!”
A Spotlight csapatának utolsó tagja az adatkutatásáért felelős Matt Carroll, akit Brian d’Arcy James alakít. „Matt igazi számítógépes zseni – jellemzi a színész Carrollt, aki jelenleg a Massachusetts Institute of Technologyn dolgozik, és médiakutatással foglalkozik. – Harminc év levelezéséből és adattáblázataiból bányászta elő azokat az információkat, amik a csapat nyomozását segítették.”
Az érdes modorú ügyészt, Mitchell Garabediant Stanley Tucci kelti életre. „Garabediant volt az a jogász, aki fáradhatatlan munkával végül is igazságot szolgáltatott rengeteg, szexuálisan bántalmazott embernek – mondja a figuráról Tucci. – Személyesen nem találkoztam vele, de annak idején sokat szerepelt a tévében, és forgatás előtt minden létező felvételt végignéztem róla.”
A filmben Garabedian nehéz és gyanakvó munkatársnak bizonyul, amikor a Boston Globe csapata a segítségét kéri. Tucci azonban megérti az ügyész indokait. „Mindenkitől félt, és erre jó oka volt – magyarázza a színész. – Annyi sok szövevényes szál, titkos megállapodás, magánalku kötötte össze az egyházat a politika köreivel, hogy bolond lett volna, ha nem paranoiás.”
KÉRDEZNI TUDNI KELL
A nyomozást, amely megrengette Amerikát és a katolikus egyházat, a Miami Heraldtól frissen átkerült vezető szerkesztő, Marty Baron indította el rögtön az első munkanapján egy ártatlan kérdéssel.” „A Globe 2001-ben kicsit olyan volt, mint egy elefántcsonttorony – mondja Baron, aki jelenleg a The Washington Post főmunkatársa. – Előttem nem akadt egyetlen olyan szerkesztőjük sem, aki ne Bostonban nőtt volna fel.”
Baron azzal kezdte első szerkesztőségi értekezletét, hogy megjegyezte: nem érti, miért nem beszélnek a cikkről, ami az előző héten jelent meg Eileen McNamara tollából. „Az írás beszámolt egy vizsgálatsorozatról, amely egy katolikus pap állítólagos gyerekmolesztálásaival foglalkozott – meséli Baron. – Mást mondott az egyház, mást az ügyész, és én feltettem a kérdést, hogy miért nem járunk utána az igazságnak.”
Walter ”Robby” Robinson, aki jelenleg a Boston Globe felelős szerkesztője, jól emlékszik rá, mennyire megrázta a csapatot Baron felvetése, amely a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű katolikus egyház érintettségét firtatta. „Azt mondta, menjünk el a bíróságra, és kérjük ki az aktákat, mert a nyilvánosságnak joga van megtudni az igazat – emlékezik az újságíró. – Ilyesmit addig nem nagyon csináltunk. A Spotlight csapata tipikusan korrupciós ügyekkel foglalkozott, és interjúkat készített, most viszont bele kellett ásni magunkat az archívumokba, és rengeteg embert felhívni, hogy összegyűjtsük az információkat erről a John Geoghan nevezetű papról. Hamar rájöttünk, hogy nem egyetlen papról van szó, hanem többről, nagyon sokan érintettek a témában. 2002 januárjában, amikor elkezdtük lehozni a sorozatot, már biztosan tudtuk, hogy legalább 70 pap molesztált gyerekeket, és az egyház mindent megtett, hogy a bűntetteiket eltussolja. Bizonyítékokat találtunk rá, hogy a molesztálások évtizedek óta zajlanak, és a pedofil papokat egyszerűen áthelyezték más parókiára, ahol sok esetben tovább folytatták a gyerekek szexuális bántalmazását.”
„2002-ben csaknem 600 írásunk jelent meg a témában – folytatja Robinson –, és több ezer gyermek szexuális bántalmazásáról számoltunk be, amelyben papok százai voltak érintettek, nem csak Bostonban, hanem az Egyesült Államok más részein is. Sőt, a botrány nem állt meg az ország határainál, hanem átterjedt az egész világra.”
A pedofil botrány keserédes gyümölcseként Michael Rezendes és a Spotlight-csapat többi tagja 2003-ben Pulitzer-díjat kapott. „Minden díj, gratuláló cikk és még ez a film is vegyes érzéseket vált ki belőlem – árulja el Rezendes. – Egyfelől persze büszke vagyok rájuk, és örülök a szakmai sikernek, másrészt azonban még mindig aggódom azokért az emberért, akik megosztották velünk tragikus élményeiket, és az örömöt elhomályosítja a harag, hogy ilyen szörnyűségek megtörténhettek.”
2001 ÚJRETEREMTÉSE
A Spotlight – Egy nyomozás részletei a Boston Globe szerkesztőségében kezdődik és fejeződik be, és az újságírószobák mindvégig fontos szerepet játszanak a filmben. A helyszínt az eredeti szerkesztőség pontos felmérése alapján egy torontói stúdióban építette meg Stephen H. Carter díszlettervező. Az alkotók tudatos döntése volt, hogy nem az eredeti helyszínt használják, mert így sokkal kontrolláltabb módon tudtak forgatni. De azért néhány felvétel erejéig az igazi szerkesztőség is feltűnik a filmben, a könyvtárat ugyanis olyan drága lett volna stúdióban megépíteni, hogy a stáb inkább az eredetiben forgatott.
Marton Baron vezető szerkesztő irodáját flamingó-rózsaszínűre festette Carter, ugyanolyanra, mint amilyen az eredeti iroda volt. „Nem én választottam a színt – siet tisztázni Baron. – Amikor Miamiból Bostonba érkeztem, pont egy ilyen szoba volt szabad, én pedig beköltöztem. Régi szép emlékeket idézett, mikor a filmen viszontláttam.”
Meglepő módon a legkeményebb diót a korabeli számítógépes munkakörnyezet kialakítása jelentette Carter csapata számára. „Nem akartunk anakronizmusokat – magyarázza a díszlettervező. – Úgy éreztük, a film hitelessége megköveteli, hogy a szerkesztőségi asztalokon csupa olyan eszköz jelenjen meg, ami akkoriban tényleg létezett.
Az ember el se hinné, műszaki szinten 15 év alatt mennyire kicserélődtek a dolgok – folytatja Carter. – Ami manapság hétköznapi, az 2001-ben még csúcstechnológia volt, amit meg akkor használtunk, mára jórészt fellelhetetlen. Emlékszik még valaki a Palm Pilotra, amit akkortájt minden újságíró a kezében szorongatott? Az LCD-monitorok viszont épp csak kezdtek elterjedni, és drágák voltak. A Boston Globe újságíróinak is csak régimódi katódsugárcsöves monitor jutott.”
KÖZÉPPONTBAN AZ IGAZSÁG
A külső felvételek 2014 őszén zajlottak Bostonban. McCarthy egy mondatban foglalta össze elvárásait: legyen minden élethű. Wendy Chuck jelmeztervező a figurák karakteréből indult ki: a Spotlight riporterei munkamániás újságírók lévén keveset foglalkoztak a divattal, ezért ruhatáruk összeállításakor került mindenfajta extravaganciát.
A film képi stílusának kialakításakor a rendező és Masanobu Takayanagi operatőr Sidney Lumet és Robert Altman klasszikus munkáit tekintette irányadónak. „Rengeteg kameramozgás van a filmben, mert követjük az akciókat – magyarázza McCarthy. – De nem akartunk erőszakos megoldásokkal rátelepedni a sztorira. Inkább az volt a szándékunk, hogy hagyjuk gondolkodni a nézőt. Hittünk benne, hogy a forgatókönyv és a színészi játék elegendő a hatáshoz.”
„Alapvetően a nyomozás bemutatására törekedtünk – folytatja a rendező. – Nem díszítettük túl a filmet. Minden őszinte, egyenes benne. Azért csináltuk, hogy elmondjunk egy történetet: minden, ami a vásznon megjelenik, csak és kizárólag ezt a cél szolgálja.”
A megtörtént eseményeken alapuló filmek gyakorta elrugaszkodnak a valóságtól, McCarthyék azonban ragaszkodtak a tényekhez, és mindvégig odafigyeltek az eredeti szereplők véleményére. Többen közülük rendszeresen ellátogattak a forgatásra, amikor pedig a vágás során összeállt egy nyers változat, McCarthyék levetítették nekik, és megkérdezték, áldásukat adják-e rá. Valamennyien lelkesen igent mondtak.
„Különösen jól esett az az e-mail, amit Marty küldött – meséli McCarthy. – Megírta benne, milyen fontos, hogy a nézők megértsék annak a fajta oknyomozó újságírásnak a jelentőségét, ami a filmben megjelenik. A nagyhatalmú intézményeket csak ez tudja folyamatos ellenőrzés alatt tartani. Ha az újságírók rosszul végzik a munkájukat, az egész társadalom a kárát látja.”
A SPOTLIGHT ÖRÖKSÉGE
A Spotlight – Egy nyomozás részleteit sokan Alan J. Pakula nagy klasszikusához, Az elnök embereihez hasonlítják, amely Bob Woodward és Carl Bernstein Watergate-botrányt kirobbantó 1972-es nyomozásáról szól. A két filmet a tematikus rokonság mellett összeköti egy érdekes személyi szál: Az elnök embereiben szerepel Ben Bradlee, a Washington Port egykori főszerkesztője – a filmben Jason Robards játsza, aki Oscar-díjat kapott alakításáért – a Spotlight – Egy nyomozás részleteiben pedig a fia, Ben Bradlee Jr., aki a Boston Globe vezető munkatársa volt az egyházi pedofilbotrány idején. De a legfontosabb kapocs, hogy mindkét film a sajtómunkások felelősségéről szól. Az elnök emberei annak idején arra ösztönözte a fiatal újságírókat, hogy nézzenek alaposan a körmére a jogosítványaikkal visszaélő politikusoknak és intézményeknek. A Spotlight – Egy nyomozás részletei hasonló üzenetet hordoz egy olyan korban, amikor a minőségi újságírás egyre inkább háttérbe szorul a kérészéletű szenzációk, sztárpletykák és internetes „kattintás-mágnes” cikkek mögött.
„A Spotlight csapata megmutatta, milyen nagy társadalmi hatása lehet a professzionális, magas szintű újságírásnak – összegez McCarthy. – Ezzel a filmmel szeretnénk megkongatni a vészharangot, és figyelmeztetni a világot, hogy erre a munkára ma is szükség van.”
Csaknem másfél évtized telt el azóta, hogy a Boston Globe újságírói a sokkoló információk nyomára bukkantak. Tényfeltáró írásaikat ügyészi vizsgálatok követték, amelyek lerántották a leplet a katolikus egyházban burjánzó pedofíliáról. Boston döbbenten szembesült azzal, hogy a támadhatatlan tekintélynek örvendő papok sorozatban követtek el gyerekmolesztálásokat, és egyházuk szinte rutinszerűen mosdatta őket tisztára. A botrány alapjaiban rázta meg a katolikus egyházat, és fontos szerkezeti és szemléletbeli változásokhoz vezetett.
„Az egyház ma már sokkal jobban odafigyel azokra a problémákra, amelyeket filmünk érint, és szervezeti rendszerét is átalakította – mondja Michael Sugar producer. – Nem túlzás kijelenteni, hogy a Boston Globe riporterei megváltoztatták a világot!”
SPOTLIGHT-ADATTÁR
2002-ben a Spotlight csapata közel 600 sztorit hozott nyilvánosságra több mint 70 pap szexuális visszaéléseiről, amelyekről a katolikus egyház nem csupán tudott, de az eltussolásukban is részt vett.
2002-ben Law bíboros lemondott a bostoni egyházmegye vezetéséről.
A bostoni egyházmegyéből 249 papot vádoltak meg gyermekmolesztálással.
2008-ra 1476 személyről derült ki, hogy a bostoni egyházmegye papjai szexuálisan bántalmazták.
Világszerte összesen 6427 papot vádoltak meg gyerekmolesztálással: az áldozatok száma 17259.
A SZÍNÉSZEK
MARK RUFFALO (Mike Rezendes) Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésze, aki olyan rendezőkkel dolgozott, mint Ang Lee, Martin Scorsese, Michael Mann, Spike Jonze, David Fincher, Fernando Meirelles és Michel Gondry. A Foxcactherben nyújtott alakításáért a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték, és Golden Globe-, BAFTA-, valamint Screen Actors Guild-jelölést is kapott a szerepért.
Első komolyabb kritikai sikerét a 2000-es Számíthatsz rámban aratta (You Can Count on Me). Azóta láthattuk többek közt a Collateral – A halál zálogában (Collateral), A Zodiákusban (Zodiac), a Viharszigetben (Shutter Island), a Szemfényvesztőkben (Now You See Me), a Bosszuállókban (Avengers) és a Bosszúállók: Ultron korában (Avengers: Age of Ultron).
MICHAEL KEATON (Walter „Robby” Robinson) volt a főszereplője az Oscar-díjas Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman) című filmnek, amelyért Golden Globe-díjat kapott, és Oscar-díjra jelölték. Majd negyven éve van a pályán, első nagy sikerű filmje az 1982-es Éjszakai műszak (Night Shift) volt. 1989-ben eljátszotta a Batman címszerepét, majd három év múlva a Batman visszatérben (Batman Returns) ismét a szuperhős bőrébe bújt. Néhány további filmje: Jackie Brown, Gyilkos donor (Desperate Measurest), Kicsi kocsi – Tele a tank (Herbie: Fully Loaded), Pancser Police (The Other Guys), Robotzsaru (RoboCop).
RACHEL McADAMS (Sacha Pfeiffer) A törvény nevében (True Detectives) második évadában Ani Bezzerides detektívet alakította. A mozivásznon legutóbb a Mélyütésben (Southpaw) láthattuk Jake Gyllenhaal partnereként. Korábban játszott a Szerelmünk lapjaiban (The Notebook), az Ünneprontók ünnepében (The Wedding Crashers), a Kőkemény családban (The Family Stone), az Éjszakai járatban (Red Eye), a Sherlock Holmesban és a Sherlock Holmes 2. – Árnyjátékban (Sherlock Holmes: A Game of Shadows).
LIEV SCHREIBER (Marty Baron) nagy sikert aratott a Ray Donovan tévésorozatban, melyért háromszor is Golden Globe-ra jelölték. A moziban az 1996-os Sikoly-jal (Scream) tette le a névjegyét, és feltűnt két folytatásban, a Sikoly 2-ben (Screan 2.) és a Sikoly 3-ban (Scream 3.) is. További filmjei: A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate), Ómen (Omen), X-Men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine), Gyalogáldozat (Pawn Sacrifice).
JOHN SLATTERY (Ben Bradlee Jr.) négy Emmy-jelölést kapott a Reklámőrültekben (Mad Men) nyújtott alakításáért. Láthattuk a Született feleségek (Desperate Housewives) című tévésorozatban is, továbbá a Vasember 2-ben (Iron Man 2), a Sorsügynökségben (The Adjustment Bureau) és A Hangyában (Ant-Man).
BRIAN D’ARCY JAMES (Matt Carroll) elsősorban színpadi színészként ismert, alakításaiért háromszor jelölték Tony-díjra. A mozivászonról a Kísértetváros (Ghost Town) című Ricky Gervais-vígjátékból emlékezhetünk rá.
STANLEY TUCCI (Mitchell Garabedian) több mint ötven filmben és megszámlálhatatlan tévés produkcióban játszott, emellett ír, rendez és producerként is tevékenykedik. A Komfortos menyországért (The Lovely Bones), amelyben egy sorozatgyilkost alakított Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték. Néhány filmje: Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream), Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada), Könnyű nőcske (Easy A), Az éhezők viadala (The Hunger Games), Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire), Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 1), Az éhezők viadala: A kiválasztott – 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 2).
JAMEY SHERIDAN (Jim Sullivan) 2001 és 2006 között az Esküdt ellenségek: Bűnös szándék (Law & Order: Criminal Intent) mintegy száz epizódjában szerepelt. A mozivásznon a Syrianában és Ang Lee Jégviharjában (The Ice Storm) láthattuk.
BILLY CRUDUP (Eric MacLeish) filmszínészi karrierje a Sleepers – Pokoli leckével (Sleepers) indult 1992-ben. Az élet kalandja (Jesus’ Son) főszerepéért 199-ben a Párizsi Filmfesztiválon a legjobb színésznek járó díjat vehette át. Játszott a Majdnem híresben (Almost Famous), a Nagy Halban (Big Fish), a Watchmen: Az őrzőkben(Watchmen) és a Vérkötelékben (Blood Ties).
AZ ALKOTÓK
TOM McCARTHY (rendező–forgatókönyvíró) színészként kezdte pályáját, olyan filmekben szerepelt, mint az Utódomra ütök (Little Fockers) és A dicsőség zászlaja (Flags of Our Fathers). Rendezőként első nagyjátékfilmje Az állomásfőnök (The Station Agent) volt 2003-ban, és ő írta a film forgatókönyvét is, amit BAFTA-díjjal ismertek el. Következő rendezése A látogató (The Visitor) volt, amely szintén saját forgatókönyvéből készült, és a főszerepet játszó Richard Jenkinsnek egy Oscar-jelölést hozott. 2009-ben McCarthy maga is az Oscar-díj kapujába érkezett a Fel! (Up) című animációs film forgatókönyvével, amit Pete Docterrel és Bob Petersonnal közösen jegyzett. Rendezései sorában a Győzzünk már! (Win Win) következett Paul Giamattival, 2014-ben pedig megírta és megrendezte A cipőbűvölő (The Cobbler) című vígjátékot, amelynek főszerepét Adam Sandler játszotta.
JOSH SINGER (forgatókönyvíró) elsősorban tévés munkáiról ismert. Dolgozott többek közt A rejtély (Fringe) és Az elnök emberei (The West Wing) sikersorozatokban. Első nagyjátékfilmje A WikiLeaks-botrány (The Fifth Estate) volt Benedict Cumberbatch-csel.
MICHAEL SUGAR (producer) Anonymous Content egyik vezetője. Munkái: A WikiLeaks-botrány (The Fifth Estate), Mindenki szereti a bálnákat (Big Miracle).
STEVE GOLIN (producer) az Anonymous Content alapítója és egyik irányítója. Munkái közül néhány: Bábel (Babel), A John Malkovich menet (Being John Malkovich), Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of the Spotless).
NICOLE ROCKLIN, BLYE FAUST (producerek) a Rocklin/Faust filmgyártó cég vezetői.
KATE CHURCHILL (társproducer) az elmúlt három évben McCarthy állandó munkatársa; ő volt a társproducere McCarthy legutóbbi filmjének, A cipőbűvölőnek.
JEFF SKOLL, JONATHAN KING, XAVIER MARCHAND, BARD DORROS (executive producerek) a Participant Media, az eOne Features és az Anonymous Content képviselői a produkcióban.
PIERRE OMIDYAR (executive producer) emberbarát alapítványairól ismert nagybefektető. Ő volt az, aki 1995-ben kitalálta az eBayt, 1998-ban óta pedig alapítványokat sorát hozta létre nonprofit vállalkozások támogatására. Ezek egyike a First Look Media, amely a minőségi újságírás újjáteremtéséért dolgozik a digitális korszakban.
MICHAEL BEDERMAN (executive producer) két évtizede csinál filmeket és tévés produkciókat. McCarthy munkatársa volt A cipőbűvölőben. Korábban Az angoltanárnő (The English Teacher) és a 12 – A romlás napjai (Twelve) executive producere volt.
MASANOBU TAKAYANAGI (operatőr) Japánban született, egyetemista korában költözött át Los Angelesbe, hogy filmezést tanuljon. Első nagyjátékfilmje a 2011-es Warrior – A végső menet (Warrior) volt, ezt követte a Fehér pokol (The Grey), az Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjjal kitüntetett Napos oldal (Silver Linings Playbook), A harag tüze (Out of the Furnace) és a Fekete Mise (Black Mass).
TOM McARDLE (vágó) McCarthy állandó munkatársa, ő vágta Az állomásfőnököt, A látogatót, a Győzzünk már!-t és A cipőbűvölőt is. További filmjei: Hazugságok éjszakája (Hi-Life), A cél szerelmesíti az eszközt… (Middle of Nowhere), Hamarosan… (In a World…).
STEPHEN CARTER (díszlettervező) pályáját olyan különlegesen izgalmas látványvilágú filmek fémjelzik, mint a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman: Or (The Unexpected Virtue of Ignorance), A Bourne hagyaték (The Bourne Legacy), Across The Universe – Csak a szerelem kell (Across the Universe), és McCarthy legutóbbi rendezése, A cipőbűvölő. Tévés munkái közül kiemelkedik A szex és New York (Sex and the City), amelynek díszleteiért Emmy-díjra jelölték.
WENDY CHUCK (jelmeztervező) tervezte a Gimiboszi (Election), a Kerülőutak (Sideways), a Schmidt története (About Schmidt) és a Descendants (Utódok)című Alexander Payne-filmek jelmezeit. Néhány további filmje: A zongora (The Piano) Vidéki élet (Country Life), Tapló Télapó (Bad Santa), Alkonyat (Twilight).
A SONY PICTURES RELEASING INTERNATIONAL és az ENTERTAINMENT ONE bemutatja
az ANONYMOUS CONTENT, a FIRST LOOK, a PARTICIPANT MEDIA és a ROCKLIN / FAUST produkcióját, TOM McCARTHY filmjét „SPOTLIGHT” MARK RUFFALO, MICHAEL KEATON, RACHEL McADAMS, LIEV SCHREIBER, JOHN SLATTERY, BRIAN D’ARCY JAMES, STANLEY TUCCI, JAMEY SHERIDAN, BILLY CRUDUP. Írta: TOM McCARTHY, JOSH SINGER. Producer: MICHAEL SUGAR, STEVE GOLIN, NICOLE ROCKLIN, BLYE FAUST, TOM McCARTHY. Társproducer: KATE CHURCHILL. Executive producer: JEFF SKOLL, JONATHAN KING, XAVIER MARCHAND, BARD DORROS, PIERRE OMIDYAR, MICHAEL BEDERMAN. Kép: MASANOBU TAKAYANAGI. Vágó: TOM McARDLE. Díszlet: STEPHEN CARTER. Jelmez: WENDY CHUCK. Rendezte: TOM McCARTHY
A SONY PICTURES RELEASING INTERNATIONAL és az ENTERTAINMENT ONE bemutatja
az ANONYMOUS CONTENT, a FIRST LOOK, a PARTICIPANT MEDIA és a ROCKLIN / FAUST produkcióját
TOM McCARTHY filmjét
SPOTLIGHT – EGY NYOMOZÁS RÉSZLETEI
(SPOTLIGHT)
Magyarországi mozibemutató:
2016. február 18.
Szereplők:
MARK RUFFALO
MICHAEL KEATON
RACHEL McADAMS
LIEV SCHREIBER
JOHN SLATTERY
BRIAN D’ARCY JAMES
STANLEY TUCCI
JAMEY SHERIDAN
BILLY CRUDUP
Forgatókönyvíró:
TOM McCARTHY JOSH SINGER
Producer:
MICHAEL SUGAR
STEVE GOLIN
NICOLE ROCKLIN
BLYE FAUST
TOM McCARTHY
Társproducer:
KATE CHURCHILL
Executive producer:
JEFF SKOLL
JONATHAN KING
XAVIER MARCHAND
BARD DORROS
PIERRE OMIDYAR
MICHAEL BEDERMAN
Fényképezte:
MASANOBU TAKAYANAGI
Vágó:
TOM McARDLE
Díszlettervező:
STEPHEN CARTER
Jelmeztervező:
WENDY CHUCK
Rendezte:
TOM McCARTHY
A film Oscar-jelölései (2016)
Legjobb film: Michael Sugar, Steve Golin, Nicole Rocklin, Blye Pagon Faust
Legjobb rendező: Tom McCarthy
Legjobb férfi mellékszereplő: Mark Ruffalo
Legjobb női mellékszereplő: Rachel McAdams
Legjobb eredeti forgatókönyv: Josh Singer, Tom McCarthy
Legjobb vágó: Tom McArdle
Az igaz történeten alapuló Spotlight – Egy nyomozás részletei arról a nyomozásról szól, amivel a Boston Globe oknyomozó újságírói 2002-ben leleplezték a katolikus egyházon belül zajló gyerekmolesztálásokat. Országos felháborodást kiváltó riportsorozatuk több mint hetven pap érintettségét derítette fel, és alapjaiban rázta meg az egész egyházat.
