By Nemlajos
Nem vagyok egy táncfenomén. Soha nem is voltam, pedig szerettem volna az lenni. Lelkesedésem, és a jövőbe vetett csalfa hitem akkor tört le, mikor tizenhárom éves koromban a tánctanárom biggyesztett szájjal válaszolta érdeklődő kérdésemre: nemigen látok ebben a csapatban kiemelkedő tehetséget, akivel érdemes lenne továbblépni.
Mondjuk ez a tánc- (és illem!)tanár egyszer kiszólított minket a sorból:
– Jöjjön középre az a fiú, és a párja! Mondom az a zöld inges fiú, és a párja, az a másik fiú menjen vissza!
Az a másik fiú voltam én…
Szóval elég hamar ráébredtem, nem lesz belőlem a parkett ördögnője sosem. De nézni szerettem. Imádtam a Grease-t, igazából A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Ursula
Mondd el a véleményed
