Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse.
Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok.
Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.
Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak
s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő
s annak fényébe szőve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.
Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed a Magány versről?
Írd meg kommentbe!
The post Szabó Lőrinc: Magány appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed